2014. november 8-án Budapest tágabb környékén kirándulunk, és közben Szlovákiába is átlátogatunk.Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (tel: 277-08-36)
A tervezett programot itt letölthetitek.
A Csepeli Turisták élménybeszámolóit valamint programjait olvashatod ezen az oldalon.
2014. október 26., vasárnap
2014. október 20., hétfő
Szilveszter Mohácson
Ebben az évben Mohácson a Szent János hotelben búcsúzunk az óévtől és köszöntjük az újévet. A 3 napos kirándulás tervezett programját itt letölthetitek. Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (tel.: 277-08-36)
2014. október 1., szerda
Barangolás a Balatonfelvidéken
Elkészült az őszi Barangolás a Balatonfelvidéken (2014.10.23-25.) kirándulás programja. Itt letölthetitek.
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (Tel:277-08-36)
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (Tel:277-08-36)
2014. szeptember 5., péntek
"Kalandozás" a Mátrában
Elkészült a 2014. szeptember 27-i mátrai kirándulás programja.
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (Tel: 277-08-36)
A programot itt letölthetitek.
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél lehet (Tel: 277-08-36)
A programot itt letölthetitek.
2014. augusztus 13., szerda
Ráadás a Velencei-tónál
A nagy melegre tekintettel egy nyárbúcsúztató fürdős programot terveztünk a Velencei-tó környékére.
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél (Tel: 277-08-36) lehet!
A program itt letölthető!
Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél (Tel: 277-08-36) lehet!
A program itt letölthető!
2014. július 10., csütörtök
Balatoni fürdő-túra
Kedves Túratársak!
Felkerült a Balatoni fürdő-túra tervezett programja. Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél (Tel: 277-08-36) lehet!
Program itt letölthető
Felkerült a Balatoni fürdő-túra tervezett programja. Jelentkezni Bóbicsné Erzsikénél (Tel: 277-08-36) lehet!
Program itt letölthető
2014. július 4., péntek
Kirándulás a Garda-tóhoz Szlovénián keresztül.
2014. június 21. és 28. között egy 8 napos túrán vettünk
részt. Autóbuszunk szombat reggel indult
Csepelről és Szlovénián keresztül kívántuk elérni az Alpok déli lejtőit. Tornyiszentmiklósnál léptük át a határt, és integettünk a
lendvai várnak, melyet most nem tudtunk közelebbről m
egnézni. Autóbuszunk hátsó kereke Maribor közelében mondta fel a szolgálatot. Szerencsénkre egy kamion szerviz közelében voltunk, és szombat délben még nem zárták be a műhelyt. A szlovén szerelők nagyon gyorsan kicserélték a kereket, és másfél óra késéssel folytathattuk az utunkat, most már pótkerék nélkül.
egnézni. Autóbuszunk hátsó kereke Maribor közelében mondta fel a szolgálatot. Szerencsénkre egy kamion szerviz közelében voltunk, és szombat délben még nem zárták be a műhelyt. A szlovén szerelők nagyon gyorsan kicserélték a kereket, és másfél óra késéssel folytathattuk az utunkat, most már pótkerék nélkül.
A ljubljanai csúcsforgalmat kikerülve Domzale városnál
fordultunk Jesenice felé, hogy elérjük a Triglavi Nemzeti Parkot, mely
természetvédelmi terület, és itt van Szlovénia legmagasabb csúcsa a 2864 méter
magas Triglav. A Sava Dolinka mentén haladva megálltunk Dovje helység közelében,
ahol a helység plébánosa, vagy polgármesterének a szobra áll. (Foglalkozása nem
világos, ugyanis a német nyelvű Wikipédia mást ír, mint az angol). Jacob Aliaz
(1945-1927), sokat tett a környezetéért, utakat építtetett, hogy a Triglav
elérhető legyen a turisták részére.
Krjanska Gorán áthaladva elmentünk a Jasna tóhoz, mely mellett
egy hegyi kecske szobra áll. Itt megcsodálhattuk, hogy a tavat tápláló kis
hegyi pataknak, a Pisnicának mekkora árterülete van, bár most csak a bokánkat
moshattuk volna csak meg benne.
Estére megérkeztünk Fusine-be, a Tavisio melletti kis faluba, az Albergo al Sole
szállodához, ahol jó vacsora várt bennünket. Még aznap felfedeztük a közelünkben
lévő bájos St Leonard templomot, ahol a másnapi Úr napi misére készültek. 1364-ben
emelték az első kápolnát ezen a helyen, azóta többször renoválták. Fusine az
első világháború végéig Ausztriához tartozott Weissenfels néven.
Másnap felmentünk
a Lussari hegyre a Tarvisiotól 4 km-re lévő felvonóval. Az 1760 méter magas
hegyről szép kilátás nyílt a környező hegyekre. Szent hegynek is nevezik, mert
kereszt és templom is áll a tetőn. A 11 órakor kezdődő szent misére már
gyülekezetek ottlétünkkor a hívők, a kórus gyakorolt, és a hegytetőn 6 havasi
kürtös emelte a hangulatot. A népviseletbe öltözött asszonyok elmondták, hogy
azelőtt nemcsak a templom körül volt körmenet, hanem a hegy aljából. A templom
falán a karintiai Kulturverein táblája hirdeti, hogy itt a lakosok német
nyelvűek voltak: „Kanal-völgy, a hazánk voltál, és az is maradsz”
Innen Sella Nevea-hoz igyekeztünk. Az odavezető út
félelmetesen szép szerpentineken, alagutakon, és szédítő magasságban halad.
Utunk annál is izgalmasabb volt, hogy az út kezdetén tábla jelezte, hogy
munkálatok miatt az út le van zárva. Érdeklődésünkre egy munkavezető azt
tanácsolta, hogy próbáljuk ki, mert ő nem tudja, meddig lehet menni, egy másik
autós viszont állította, hogy Sella Neveáig nincs lezárva az út. Így
eljutottunk a felvonóig, ahol az a tábla fogadott, hogy július 12. és
szeptember 14. között működik csak a felvonó.
Innen megint bizonytalanok voltunk, hogy folytathatjuk-e
utunkat Tarvisio-ba, mert volt, aki azt mondta, hogy az út le van zárva, de
volt, aki aznap reggel ezen az úton jött fel. Bátrak voltunk és el is jutottunk
a Predil-i tóhoz. (más néven Raibl tó). Gyönyörködtünk ennek a tengerszemnek a
csodálatosan tiszta, kék színű vizében és egy kis sétát is tettünk a tó körül.
Következő megállónk a Fusinei tavak voltak. A magas vízállás
miatt nehéz volt megkerülni a tavat, ezért a csapat egy része inkább a közeli
vendéglőben való pihenést választotta.
A harmadik napon
szándékoztunk elérni a Garda-tavat. A távolság mintegy 400 km, amit 5,5 óra
alatt meg lehet tenni, de ez túl egyszerű lett volna. Mi beiktattuk
útvonaltervünkbe az Alpokat, és a Dolomitokat, így nehéz, de gyönyörű utat
tettünk meg. Fusinéból a Karavankákat elhagyva mentünk Pontebba érintésével a
Júlia Alpok déli részére. A Tagliamento folyó széles, kavicsos medre jelezte,
mekkora ár önti el ezt a vidéket nagyobb esőzésnél vagy hóolvadáskor, de
jelenleg csak egy patak folydogált a mederben. Maningo-nál elértük a
Dolomitokat és megkezdtük utunkat a szerpentinekkel dúsan ellátott hegyek
között. Szép látványt nyújtott a Barcis tó (Lago di Barcis).
Torrente Cellina után elértük a Vajont gátat. Ez a hely
arról nevezetes, hogy 1963. október 9.-én, amikor már fel akarták avatni, a
mellette lévő hegy megcsúszott és több ezer tonna föld csúszott a tóba. Az ár 3
falut elmosott. 1910 ember lelte halálát, ezek közül 487 volt 15 évalatti
gyermek. Még mai is láthatóak az áldozatok nevei kis zászlócskákon. Bár a gát
nem sérült meg túlságosan, és ma is áll, erőműként nem használják.
Longarone-nál értük el a Piave folyót. Folytatva utunkat a
szerpentineken elhaladtunk a Pontesei tó
mellett (Lago di Pontesei) és megálltunk egy foto stopp-ra Zoldo Alto-ban. Ez a
település 1178 méter magasan fekszik, és 1605 és 1773-méter magas hegyek veszik
körül. A Fiorentina völgyben tovább
haladva elértünk az 1350 méter magasan fekvő Selva sul Cadore településre. mely
a hegyi faluk minden báját megőrizte.
A Pordoi hágó 2239 méter magas. Mellette 3181 és 3150 méter
magas hegyek. Eljutottunk a hágó csúcsára, de olyan sűrű eső fogadott, hogy a
panorámát csak elképzelni tudtuk. Innen leereszkedtünk Canazei városba, ahol
sikerült néhány dolgot bevásárolni, illetve a fagylaltját megkóstolni.
Bár főútvonalon haladtunk Trento felé, de a Dolomitokban
vezető utak szokatlanok a sík vidékhez szokott magyaroknak. Másfél órán
keresztül mentünk a hegy oldalába vájt úton: alattunk több száz méteres
szakadék, felettünk, magas hegyek. Szépen megmunkált szőlőket láttunk, nem
lehetett könnyű a meredek hegyoldalt megművelni. Trento után Láttuk a bájos vizi
várat a Tobblino tóba benyúlóan, de megállni már nem volt idő, mert várt
bennünket a vacsora. Bezzeccában volt a szállásunk, Albergo Maggiorina.
A negyedik napon bizonytalanná
vált az időjárás. A meteorológia csak délutánra jelzett esőt, ezért délelőtt
mentünk fel a Monte Baldo-ra a Malcesine-ból induló felvonón. Érdekes volt a
felmenetel, mert a kabinunk egy teljes fordulatot tett meg menet közben. Mikor
kiszálltunk, akkora köd fogadott, hogy a tájból semmit sem láttunk. Megnéztük a
jak és láma istállókat. Gyönyörű, puha sálakat, sapkákat lehetett venni, melyek
láma szőrből készültek. A 2218 méter magas hegyen gyermekjátszótér, és
nyugágyak várták a turistákat, de az időjárás nem volt kedvező.
Leereszkedve megnéztük a várost és a várat, és nagyot
fagyiztunk. A várban természetrajzi, történelmi kiállítások vannak. Látható a tóból
kiemelt velencei hajó egy darabja. 1438-ban Velence és Milánó csatázott a Garda-tó birtoklásáért. A velenceiek szárazföldön szállították ide hadiflottájukat és
nagy csatát vívtak a milánóiakkal. Érdekesen mutatja be a kiállítás az akkori
szokásokat, több nyelven, mikrofonba a szereplők maguk beszélik el, mit, és hogyan
tettek.
A Garda-tó északi részén helyezkedik el Riva del Garda
városa. Nevezetességei a Scaglieri által épített erőd a November 3-a téren, a
Mount Rocchetta-n tornyosuló, 1508-ban épült bástya. A Torre Apponale tornyot
először 1273-ban említették, de valószínűleg ennél korábban építették
Az Inviolata templom Trentino tartomány egyik legszebb
temploma. A harangtorony elkülönül a nyolcszögletű építménytől. Középen egy
barokk freskó található: Mária megkoronázása a mennyekben.
Szállásunk Bezzecca a
Ledro tótol 1 km-re volt, így hazafelé minden nap láthattuk a gyönyörű kis
tavat. A bátrabbak lábat is mostak benne.
Az ötödik napra
megérkezett az igazán rossz idő. Erre a napra terveztük a Garda-tó
körbejárását. Kihagytuk Torbole-ban a kilátó pontot. Zuhogó eső ellenére
megálltunk Garda városában. Megnéztük a város nevezetességeit, a kapitány
palotáját, a 18. századi-Mária mennybemenetele plébániatemplomot sétáltunk a
magnólia soron, a kikötőben, és miután bőrig áztunk kerestünk egy múzeumot.
Megtaláltuk az olajfeldolgozást bemutató múzeumot, mely egy magántulajdonban
lévő létesítmény, és így ebédidőben is fogadtak bennünket. Sok érdekes dolgot
megtudtunk az olajfákról, az olajbogyó feldolgozásáról, és végül
megkóstolhattuk finom termékeiket. Ezek után vásároltunk is.
Délutánra az idő is kiderült, Sirmione-ben felmentünk a
várba, sétáltunk a városban, megnéztük a XIV. században épült Santa Maria
Maggiore plébánia templomot. Sétáltunk az elegáns üzletek között. Itt is finom
volt a fagylalt és óriási adagokat adtak. A kis félsziget bejárása után buszra
ültünk, és egymás után következtek a Garda-tó városai. Decensione a legnagyobb
a tóra épült városok közül. A Garda-tó nyugati oldalán az út közvetlenül a part
mellé építették, és mintegy 70 alagúton vezet keresztül. Szép kilátás nyílik a
Garda-tóra. Salto városa arról híres, hogy Mussolinit ide száműzték és itt
alapította meg Hitlerhez húzó mini birodalmát.
Hazafelé a természet kárpótolt bennünket a sok eső miatt egy
kettős szivárvánnyal, mely egészen a Ledro tóig leért.
A hatodik napot a
Garda-tó északi részén töltöttük el. Riva del Garda-nál mentünk fel a Tenno
tóhoz. A meredek hegyoldalon megtett kanyarok után úgy tűnt, hogy nagyon magasan
vagyunk, pedig csak 570 méter magasan van a tó. Csodálatosan tiszta, szép színű
vizében volt, aki meg is fürdött. Ezután elsétáltunk Ville del Monte városkába.
A bevezető út egy barlangszerű utca, a tetőt fagerendák védik a beomlástól. A
Misone hegy déli lejtőin épült kőházak szorosan egymás mellett vannak és évszázadok
óta szinte semmit sem változtak. A szűk utcákban sétálva a középkorban
érezhettük magunkat. Olvashattuk a falakon Longobardo Rotari király 643-ban
kelt rendeleteit, a részegesek dalait, és egyéb turistacsalogató kellékeket.
A helyi múzeumban kiállítást láthattunk a 100 éve
megkezdődött világháború eseményeiről, a villámháborúnak indult harc
állóháborúvá alakult, és ez a helyi lakosokat is súlyosan érintette.
Lejjebb ereszkedve bementünk a Varone vízeséshez, melynek
érdekessége, hogy egy barlangban látható és 90 méter magasból ömlik alá a víz.
A parkban arborétum található. Ez a turisztikai látványosság régóta ismert. Thomas
Mann itt írta a Varázshegy egy részét. A park a Bozoni fívérek tulajdonában
van. Érdekesnek találtam azt a táblát, mely szerint Ferencz József a Párizsi
Világkiállításon nyújtott teljesítményéért a veronai selyemgyáros Pietro
Bozzoni-t lovaggá üti. A szöveg így kezdődik: Mi, első Ferenc József, az Isten
kegyelméből Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Csehország,
Dalmácia, Horvátország, Szlovénia, Galícia, Lodoméria és Illiria királya,
Ausztria főhercege, Krakkó nagyhercege, Lotaringia, Salzburg, Steyerország, Karintia,
Krajna, Bukovina. Felső és Alsó Szilézia hercege, Erdély nagyhercege,
Morvaország őrgrófja, Habsburg és Tirol fejedelmi grófja, stb. stb. Ebből is
látható, mennyire kiterjedt volt a Habsburg birodalom a XIX. század végén.
Innen nem messze emelkedik Arco vára egy 120 méter magas
sziklán. A meleg ellenére többen vállalkoztunk arra, hogy felmenjünk a várba.
Ma már csak néhány terme maradt épen, melyben középkori freskó látható .A többi
fal romos állapotban van, de amikor 1495-ben Albrecht Dürer a várat lefestette,
még szebben nézett ki- Most a szép panorámában gyönyörködhettünk.
Hazatérve még Bezzecca-ban is tettünk egy kis sétát.
Megcsodáltuk a 24 órán keresztül nyitva tartó tejboltot, vagyis egy tej
automatát, majd egy barlangból nyíló csigalépcsőn felmentünk a bezzeccai csata
emlékére állított templomhoz és emlékműhez. 1866 július 21.-én Garibaldi
seregei sikeresen verték vissza itt az osztrák támadást és védték meg a várost.
Jártunk a lövészárkokban, bunkerekben is.
A hetedik napon
elmentünk Veronába. Bementünk az Arénába. A jó visszhangot bemutatandó egy-egy
kórus énekelt, de kinn a téren is hallhattunk rezes bandát (gyerekekből állt a
zenekar és trikóikkal a zöld fehér piros trikolórt formázták. A szűk utcákon
rengeteg turista tolongott, pedig szezon sem volt. Júlia házához is nehéz volt
hozzáférni. Megnéztük a Szent Anasztázia templomot, a dómot, végig sétáltunk az
Adige partján. Miután jól elfáradtunk, ismét buszra szálltunk, és irány a
tenger: Jesolo.
Az utolsó nap ismét
Szlovéniában telt el. A triglavi nemzeti parkban elmentünk a Vintgard
szoroshoz. Kellemes séta a gyorsan futó patak mellett, deszkapallókkal,
lépcsőkkel kiépített úton. Oda-vissza 3,5 km, könnyen megtehető távolság. Karon
ülő gyermekekkel is sétáltak a magas sziklák tövében.
Innen nem messze van a bledi tó. A tó közepén kis sziget, a
tó partján meredek szikla tetején a vár szép látnivaló. Üdülő és szórakozó
hely, kellemes időtöltési lehetőségek.
Sajnos, Maribort nem tudtuk megnézni, de helyette ismét
fánkoztunk az autós pihenőben.
Innen aztán már hazafelé vettük utunkat és csak
Nagykanizsán, a Tesco-nál álltunk meg egy rövid pihenőre.
Sz.I.
2014. június 18., szerda
2014. június 12., csütörtök
Látnivalók Kárpátalján (2014.05.01–05.04.)
Erre a kirándulásra – bevallom – nagy várakozással készültem. Talán nem voltam egyedül. Hiszen Árpád hadai 895-ben (vagy 896-ban) léptek e területre a Vereckei-hágón át. Az I. István idején megszervezett 45 vármegye közül Borsova (később Bereg) és Ung vármegye Kárpátalján található. Ettől kezdve Kárpátalja a Magyar Királyság szerves részét képezte. Az Árpád-korban a terület különböző hadjáratok kiindulópontjává vált. A XI. században többször került sor itt kun, illetve besenyő támadásra is egészen 1085-ig, amikor I. (Szent) László kiverte a betörő besenyő seregeket. A trianoni békeszerződés után az 1938. november 2-ai bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része is (így Ungvár, Munkács, Beregszász) Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el a vidéket, majd 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták a területet. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a gulágokba.
Természetesen nem csak a történelmi jelentősége miatt vártuk érdeklődéssel ezt az utat, hanem egy kicsit aggódtunk is: vajon milyen most a politikai helyzet a polgárháborús Kárpátalján? De aggodalmunk felesleges volt: semmiféle atrocitás nem ért bennünket, csupa kedves és barátságos emberekkel találkoztunk.
Utunk első megállója Poroszló volt. A poroszló az ügyintézés szóbelisége idején hatósági személyt és közhitelű tanút jelölt egy személyben. Rendszerint világi személy volt. Törvényszolgaként működött és ő fogta el a hatóság által kijelölt egyéneket is. Mi azonban egy „másik” Poroszlóra voltunk kíváncsiak. A Tisza-tó Magyarország ökoturisztikai szigete. A Tisza-tó vendégfogadó központjának is tekinthető Ökocentrum főépülete négy szinten, 2600 m2-en, parkja mintegy 10 ha-on mutatja be a Tisza-tó és a Tisza-völgy eddig rejtett természeti csodáit.
Továbbutaztunk a következő pihenőig. Hortobágyon időztünk egy kicsit és a Kilenclyukú hídnál békakoncertet hallgattunk. Debrecenben is volt egy rövid megállónk, tettünk egy rövid sétát a városban.
Megérkeztünk szálláshelyünkre, Mátészalkán a Hotel Ramszeszbe. Néhányan már aznap este sétáltak egyet vacsora után a szállás körül. Mátészalka gyönyörű, tiszta, virágos város. A városnév Máté személynévből magyar névadással alakult településnév. A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának Hunt comesnek és testvéreinek nevében. 1216-ban nevét Mathey, 1231-ben Mathei alakban említik az oklevelek.
Második napunk már Kárpátalján telt. Beregsuránynál némi várakozás után átléptük a határt és Husztra mentünk (neve a Husztica patak nevéből származik). A romvárat csak messziről láttuk, viszont a Nárciszok völgyét bejártuk.
A Huszti járás területén található Nárciszok völgye az egyik legnagyobb olyan terület Kárpátalján, ahol a Kárpátok egyedi növényeit és állatait őrzik. Az itt megtalálható vadon élő hegyi nárciszok máshol Európában nem nagyon maradtak fenn. A nárciszok idetelepedésének magyarázata a tudósok szerint, hogy az utolsó jégkorszak után geológiai kataklizma következett be a vidéken, aminek következtében a hegyekből egy hatalmas földdarab csúszott le a síkságra – növényekkel és állatokkal együtt.
Munkács következett. Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév. 1138-ban Muncas néven említik először. Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a VI. században szlávok lakták. Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik.
Harmadik napunk is Ukrajnában telt. A szokásos határon történő várakozás után Beregszászra mentünk egy kis városnézésre. Neve a magyar berek (liget) főnévből származik, utótagja egykori szász lakosaira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik. A vidék a XI. század második felében I. Béla fiának, Lampert hercegnek volt a tulajdona, a néphagyomány szerint ő alapította a települést.
Egy hatalmas 50 hektáros park közepén, a Latorca völgyében álló beregvári Schönborn-kastély Kárpátalja legszebb műemlékei közé tartozik. 1890-1895 között épült Z. Gresserson tervei alapján egy XVIII. századi fából készült udvarház illetve vadászkastély helyén. A kastély jelenleg szanatórium. Ott jártunkkor éppen esküvőre készülődtek.
Mire Ungvárra értünk már esett az eső. Persze ez minket, edzett turistákat nem riasztott el. Megnéztük a várost és a várat is. Források szerint a Vereckei hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése. Ungvár a IX–X. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott.
Utolsó napunkon egy kis városnézés után elköszöntünk Mátészalkától, majd Nyíregyházára mentünk. Egy kis városnézés után körülnéztünk a Sóstó környékén, de sajnos úgy elromlott az idő, hogy rövidre sikerült a séta. Mezőkövesden a Zsóry fürdőben melegedtünk át, majd hazafelé vettük az irányt.
Készítette: Bottyán Éva
Pilisi piknik (2014.04.12.)
Utunk Pilisszentkeresztre vezetett, ahol egy 3 km-es sétát tettünk a Dera szurdokban - a mi Svájcunkban. Amikor a szemünk elől már eltűnnek a házak és a ma már használaton kívüli mészégető kemencék, ott kezd el meredeken mélyülni és szűkülni a völgy. A Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. A Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Romantikus hangulatú fahidakon keltünk át a folyón. Olyan lélegzetelállító szépségű ez a környék, hogy az ember könnyen belefeledkezik a túrázásba és észre sem veszi a megtett kilométereket.
A gyönyörű túra után kissé megpihentünk a buszon, de csak addig, amíg odaértünk Csobánkára. Innen egy kissé fárasztó, de annál érdekesebb, 3,5 km-es túra következett az Oszolyra.
Csobánka az Oszoly-csúcs alatt helyezkedik el. Az Oszoly-csúcs (328 méter) fehér sziklafala a község minden pontjáról látható. Az Oszoly sziklafala országosan ismert és látogatott sziklafal, kiváló terep a gyakorlásra. Most is „találkoztunk” sziklamászókkal.
A csúcs meghódítása után megpihentünk egy kis kocsmában, majd továbbutaztunk Pilisborosjenőre.
Kutatások bizonyítják a solymári és a Mackó-barlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, például a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út a településen át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.
A Jenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, a Boros már a római időktől a bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. A környék több települése is felvette nevébe a Pilis előtagot, megkülönböztetésül a hasonló nevű más településektől.
Az egri vár másolata a Pilisben, a Nagy-Kevély délnyugati lejtőjén, Pilisborosjenő határában fekszik, közel a Teve-sziklához és az Országos Kéktúra útvonalához. A várat az Egri csillagok című film forgatásához építették az 1960-as években. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül. A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, amelyet rögtön újjá is építettek. A film elkészülte óta magára hagyatva pusztult. A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbe hozatta.
Bebarangoltuk a várat, nyitott szemmel is „láttuk” magunk előtt a filmbéli várvédő jeleneteket.
Zsámbék felé vettük utunkat, hogy megtekintsük a romtemplomot, egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványait, melyek a XIII. század közepén 1220-34 között épültek késő római kori gótikus stílusban. 1763-ban földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.
Lassan véget ér ez a nap is, így hazafelé vettük az irányt. Előbb azonban megálltunk Etyeken és részt vettünk egy hamisítatlan vidéki pikniken, élveztük a finom borok és harapnivalók illatát-zamatát.
Készítette: Bottyán Éva
A beszámoló itt letölthető PDF-ben
Hegyen-völgyön a Budai hegységben (2014.01.18.)
Egy
szombati napon a januári tavaszban a Budai hegységben barangoltunk. Fogaskerekűvel
mentünk a Széchenyi hegyig, innen kisvasúttal a Virágvölgy állomásig utaztunk.
Virágvölgytől Budakeszire sétáltunk.
Készítette: Bottyán Éva
2014. június 6., péntek
Garda-tó környéki kirándulás belépők
A kiránduláson a következő belépők várhatóak. (Az árak tájékoztató jellegűek, a pontos ár a helyszínen derül ki! Ahol volt ott a csoportost vettem figyelembe,)
Lussari felvonó kb 10 EUR
Canezei felvonó kb 10 EUR (Ezt nem találtam meg, a Lussari árával számolok)
Varone vízesés 4 EUR
Arco vár 3 EUR
Malcessine felvonó 15-22 EUR (Kétféle árat találtam 15 ill 18-22 EUR)
Malcessine vár 6 EUR
Sirmione vár 5 EUR
Verona aréna 4,5 EUR, dóm 3,5 EUR
Lussari felvonó kb 10 EUR
Canezei felvonó kb 10 EUR (Ezt nem találtam meg, a Lussari árával számolok)
Varone vízesés 4 EUR
Arco vár 3 EUR
Malcessine felvonó 15-22 EUR (Kétféle árat találtam 15 ill 18-22 EUR)
Malcessine vár 6 EUR
Sirmione vár 5 EUR
Verona aréna 4,5 EUR, dóm 3,5 EUR
2014. május 24., szombat
Kedves Túratársak!
2014.05-31-én óbudai sétára indulunk. A tervezett programot itt letölthetitek. (A Herkules villát sajnos bezárták, a fontosabb mozaikokat átvitték az Aquincumi Múzeumba.)
Találkozó 10 órakor a Kolosy téren.
Mindenkit szeretettel várunk!
2014.05-31-én óbudai sétára indulunk. A tervezett programot itt letölthetitek. (A Herkules villát sajnos bezárták, a fontosabb mozaikokat átvitték az Aquincumi Múzeumba.)
Találkozó 10 órakor a Kolosy téren.
Mindenkit szeretettel várunk!
2014. május 9., péntek
Garda-tó
Kedves Túratársak!
Elkészült a Garda-tó környéki kirándulás tervezett programja. Kérjük, hogy az érdeklődők minél előbb jelezzék részvételi szándékukat Bóbicsné Erzsiknél (Tel.: 277-08-36)!
A teljes programot itt letölthetitek.
Néhány kép ízelítőnek:
Elkészült a Garda-tó környéki kirándulás tervezett programja. Kérjük, hogy az érdeklődők minél előbb jelezzék részvételi szándékukat Bóbicsné Erzsiknél (Tel.: 277-08-36)!
A teljes programot itt letölthetitek.
Néhány kép ízelítőnek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)