Bojtos Éva túratársnőnktől búcsúzunk

Látnivalók Kárpátalján (2014.05.01–05.04.)

Erre a kirándulásra – bevallom – nagy várakozással készültem. Talán nem voltam egyedül. Hiszen Árpád hadai 895-ben (vagy 896-ban) léptek e területre a Vereckei-hágón át. Az I. István idején megszervezett 45 vármegye közül Borsova (később Bereg) és Ung vármegye Kárpátalján található. Ettől kezdve Kárpátalja a Magyar Királyság szerves részét képezte. Az Árpád-korban a terület különböző  hadjáratok kiindulópontjává vált. A XI. században többször került sor itt kun, illetve besenyő támadásra is egészen 1085-ig, amikor I. (Szent) László kiverte a betörő besenyő seregeket. A trianoni békeszerződés után  az 1938. november 2-ai bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része is (így Ungvár, Munkács, Beregszász) Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el a vidéket, majd 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták a területet. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a gulágokba.

Természetesen nem csak a történelmi jelentősége miatt vártuk érdeklődéssel ezt az utat, hanem egy kicsit aggódtunk is: vajon milyen most a politikai helyzet a polgárháborús Kárpátalján? De aggodalmunk felesleges volt: semmiféle atrocitás nem ért bennünket, csupa kedves és barátságos emberekkel találkoztunk.

Utunk első megállója Poroszló volt. A poroszló az ügyintézés szóbelisége idején hatósági személyt és közhitelű tanút jelölt egy személyben. Rendszerint világi személy volt. Törvényszolgaként működött és ő fogta el a hatóság által kijelölt egyéneket is. Mi azonban egy „másik” Poroszlóra voltunk kíváncsiak.  A Tisza-tó Magyarország ökoturisztikai szigete.  A Tisza-tó vendégfogadó központjának is tekinthető Ökocentrum főépülete négy szinten, 2600 m2-en, parkja mintegy 10 ha-on mutatja be a Tisza-tó és a Tisza-völgy eddig rejtett természeti csodáit.

Továbbutaztunk a következő pihenőig. Hortobágyon időztünk egy kicsit és a Kilenclyukú hídnál békakoncertet hallgattunk. Debrecenben is volt egy rövid megállónk, tettünk egy rövid sétát a városban.

Megérkeztünk szálláshelyünkre, Mátészalkán a Hotel Ramszeszbe. Néhányan már aznap este sétáltak egyet vacsora után a szállás körül. Mátészalka gyönyörű, tiszta, virágos város. A városnév Máté személynévből magyar névadással alakult településnév. A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának Hunt comesnek és testvéreinek nevében. 1216-ban nevét Mathey, 1231-ben Mathei alakban említik az oklevelek.

 Második napunk már Kárpátalján telt. Beregsuránynál némi várakozás után átléptük a határt és Husztra mentünk (neve a Husztica patak nevéből származik). A romvárat csak messziről láttuk, viszont a Nárciszok völgyét bejártuk.

A Huszti járás területén található  Nárciszok völgye az egyik legnagyobb olyan terület Kárpátalján, ahol a Kárpátok egyedi növényeit és állatait őrzik. Az itt megtalálható vadon élő hegyi nárciszok máshol Európában nem nagyon maradtak fenn. A nárciszok idetelepedésének magyarázata a tudósok szerint, hogy az utolsó jégkorszak után geológiai kataklizma következett be a vidéken, aminek következtében a hegyekből egy hatalmas földdarab csúszott le a síkságra – növényekkel és állatokkal együtt.

Munkács következett. Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév. 1138-ban Muncas néven említik először. Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a VI. században szlávok lakták. Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik.

 Harmadik napunk is Ukrajnában telt. A szokásos határon történő várakozás után Beregszászra mentünk egy kis városnézésre. Neve a magyar berek (liget) főnévből származik, utótagja egykori szász lakosaira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik. A vidék a XI. század második felében I. Béla fiának, Lampert hercegnek volt a tulajdona, a néphagyomány szerint ő alapította a települést.

Egy hatalmas 50 hektáros park közepén, a Latorca völgyében álló beregvári Schönborn-kastély Kárpátalja legszebb műemlékei közé tartozik. 1890-1895 között épült Z. Gresserson tervei alapján egy XVIII. századi fából készült udvarház illetve vadászkastély helyén. A kastély jelenleg szanatórium. Ott jártunkkor éppen esküvőre készülődtek.

Mire Ungvárra értünk már esett az eső. Persze ez minket, edzett turistákat nem riasztott el. Megnéztük a várost és a várat is. Források szerint a Vereckei hágón átkelt magyar seregek 894-ben foglalták el Ungvárt Laborc fejedelemtől. Anonymus krónikája szerint Ungváron adta át Álmos fiának, Árpádnak a fővezérséget. Innen eredhet Árpád „hungvári vitéz” elnevezése. Ungvár a IX–X. században leginkább a város területén álló várat jelentette. A vár megépítését illetően többféle elmélet létezik. Egyes teóriák szerint a vár szláv erődítmény volt Ungográd néven, míg mások szerint a betelepülő magyarok alapították a várat, amely a honfoglalást követő, de leginkább az Árpád-házi időkben kétségkívül magyar végvárként szolgált. Az I. (Szent) István által alapított várispánságok egyike volt Ungvár, amelyhez 18 község tartozott.

Utolsó napunkon egy kis városnézés után elköszöntünk Mátészalkától, majd Nyíregyházára mentünk. Egy kis városnézés után körülnéztünk a Sóstó környékén, de sajnos úgy elromlott az idő, hogy rövidre sikerült a séta. Mezőkövesden  a Zsóry fürdőben melegedtünk át, majd hazafelé vettük az irányt.

Készítette: Bottyán Éva

A beszámoló itt letölthető PDF-ben

Pilisi piknik (2014.04.12.)

Szép tavaszi időben egy napos kirándulást tettünk a Pilisben és környékén.

Utunk Pilisszentkeresztre vezetett, ahol egy 3 km-es sétát tettünk a Dera szurdokban - a mi Svájcunkban. Amikor a szemünk elől már eltűnnek a házak és a ma már használaton kívüli mészégető kemencék, ott kezd el meredeken mélyülni és szűkülni a völgy. A Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. A  Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Romantikus hangulatú fahidakon keltünk át a folyón. Olyan lélegzetelállító szépségű ez a környék, hogy az ember könnyen belefeledkezik a túrázásba és észre sem veszi a megtett kilométereket.

 A gyönyörű túra után kissé megpihentünk a buszon, de csak addig, amíg odaértünk Csobánkára. Innen egy kissé fárasztó, de annál érdekesebb, 3,5 km-es túra következett az Oszolyra.

Csobánka az Oszoly-csúcs alatt helyezkedik el. Az Oszoly-csúcs (328 méter) fehér sziklafala a község minden pontjáról látható. Az Oszoly sziklafala országosan ismert és látogatott sziklafal, kiváló terep a gyakorlásra. Most is „találkoztunk” sziklamászókkal.

A csúcs meghódítása után megpihentünk egy kis kocsmában, majd továbbutaztunk Pilisborosjenőre.

Kutatások bizonyítják a solymári és a Mackó-barlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, például a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út a településen át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.

A Jenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, a Boros már a római időktől a bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. A környék több települése is felvette nevébe a Pilis előtagot, megkülönböztetésül a hasonló nevű más településektől.

Az egri vár másolata a Pilisben, a Nagy-Kevély délnyugati lejtőjén, Pilisborosjenő határában fekszik, közel a Teve-sziklához és az Országos Kéktúra útvonalához. A várat az Egri csillagok című film forgatásához építették az 1960-as években. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül. A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, amelyet rögtön újjá is építettek. A film elkészülte óta magára hagyatva pusztult. A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbe hozatta.

Bebarangoltuk a várat, nyitott szemmel is „láttuk” magunk előtt a filmbéli várvédő jeleneteket.

Zsámbék felé vettük utunkat, hogy megtekintsük a romtemplomot, egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványait, melyek a XIII. század közepén 1220-34 között épültek késő római kori gótikus stílusban. 1763-ban földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.

 

Lassan véget ér ez a nap is, így hazafelé vettük az irányt. Előbb azonban megálltunk Etyeken és részt vettünk egy hamisítatlan vidéki pikniken, élveztük a finom borok és harapnivalók illatát-zamatát.

Készítette: Bottyán Éva

A beszámoló itt letölthető PDF-ben

Hegyen-völgyön a Budai hegységben (2014.01.18.)

Egy szombati napon a januári tavaszban a Budai hegységben barangoltunk. Fogaskerekűvel mentünk a Széchenyi hegyig, innen kisvasúttal a Virágvölgy állomásig utaztunk. Virágvölgytől Budakeszire sétáltunk.

Készítette: Bottyán Éva

A beszámoló itt letölthető

Garda-tó környéki kirándulás belépők

A kiránduláson a következő belépők várhatóak. (Az árak tájékoztató jellegűek, a pontos ár a helyszínen derül ki! Ahol volt ott a csoportost vettem figyelembe,)

Lussari felvonó kb 10 EUR
Canezei felvonó kb 10 EUR (Ezt nem találtam meg, a Lussari árával  számolok)
Varone vízesés 4 EUR
Arco vár 3 EUR
Malcessine felvonó 15-22 EUR (Kétféle árat találtam 15 ill 18-22 EUR)
Malcessine vár 6 EUR
Sirmione vár 5 EUR
Verona aréna 4,5 EUR, dóm 3,5 EUR