2012. szeptember 8.: A Vértes rejtelmei
Az idei indián nyár igazán szépre sikerült, de ez nemcsak a jó idő
miatt volt így! Gyönyörű és tartalmas napot töltöttünk a Vértes hegységben
barangolva. Martin Edit vezetésével először Pázmándra vitt utunk, ahol a vízimalmot
néztük meg a Bágyom-pataknál. Sajnos, az idei aszályos nyár után nem volt víz a
malom-patakban, de az épületet megcsodálhattuk. A vízimalom mindig szerepet
játszott Pázmánd történetében. 1665-ben Jakusics György a komáromi jezsuita
rendháznak adományozta a települést. Amikor a törökök elmentek 1688 után a
jezsuiták elkezdték építeni a templomot és rendházat. A törökök szinte
mindenkit lemészároltak a falu lakosai közül, majd felgyújtották a falut.
Tótokat és rácokat telepítettek be, így növekedett a népesség. Ekkor kezdték el
építeni a Bágyom-patak partján a vízimalmot. 1782-es térképen már szerepelt a
vízimalom. Hegyi János és családja egy kirándulásuk alkalmával értek el a
patakhoz és ott felidézve gyermekkori emlékeit az akkor még működő vízimalomról,
kereste annak nyomait. Lyka Döme földesúr halála után 1938-ban a malmot Arnold
Kálmán, a falu utolsó molnárja vette meg és használta 1951-ig. A malmot nem
államosították. A folyamatos állagromlás miatt az 1970-es években elbontották az
épületet. Több múzeumból és levéltárból sikerült összegyűjtenie az anyagot, de
végül az alaprajzokon kívül megkapta a malom 1932-es műszaki leírását és
engedélyezési okirat másolatait is, így megkezdődhetett a munka. Hegyi Jánosék
1998-ban megvették a területet és felkutatták a malom nyomait. A Közlekedési és
Vízügyi Minisztérium segítségével elvégezték a patakmeder-rendezést, a
mederburkolást, a zsilip és a gépház megépítését. Köszönet érte, hogy egy újabb
feledésbe merült emlék, egy szelet a múltunkból, ismét láthatóvá vált.
A Vízimalom megtekintése után felkapaszkodtunk a Zsidókő-hegyre, ahol
megnéztük a hármas keresztet, melyet Pázmánd társadalmi szervezetei segítségével
1998-ban építettek újjá (a régit 1956-ban lerombolták).
Túra következett: Kőhányáspusztáról
Gántra mentünk. A „puszta” híven takarta a látnivalót illetve annak
hiányát. Monoton, vízért kiáltó tájat láttunk, a Nap is melegen sütött. Nem
csoda, hogy Gántra érve a sörözőbe vezetett utunk, hogy szomjunkat oltsuk.
Miután megpihentünk, Mór felé vettük
az irányt, ahol a Lamberg kastélyt
néztük meg (kívülről) és sétáltunk a parkjában.
A
törökök kiűzése után a volt Móri járást egy Hochburg nevű udvari szállító
vásárolta meg, akinek az egyik lányát gróf Lamberg Ferenc Antal vette feleségül.
A németországi eredetű gróf Lamberg család tagjai közül 1764-ben Lamberg Ferenc
Antalt, 1791-ben pedig Lamberg Fülöp Józsefet honosították Magyarországon. A
fent említett gróf elhatározta, hogy kastélyt építtet. Fellner Jakab
megtervezte és felépítette a barokk stílusú kastélyt 1762-1766 között.
Következő állomásunk Kisbér
volt, a Makett-park, ahol a Mini
Magyarországot tekinthettük meg. Egész pontosan 42 nevezetes műemléket
kicsiben, a kisbéri tó partján kiépített parkban.
Újra
buszra szálltunk, de csak a szomszéd településig, Ászárig utaztunk. A község Árpád-kori település, de már a csiszolt
kőkorban, majd a bronzkorban és a késői vaskorban is lakott település volt.
Területén közép-avarkori leleteket is találtak. A római korban is már jelentős
település, a hadi úthálózat egyik kiemelkedő jelentőségű csomópontja volt. A
gazdag szórványleletek bizonyítják, hogy Ászár e korban fontos állomás volt,
melynek egyik tárgyi bizonyítéka az itt előkerült i.u. 148-ból származó római
katonai diploma (égetett cserép), mely az illír nép azal törzsének
megtelepedését bizonyítja, mely jelenleg a British Múzeum tulajdona. A
településről származó másik jelentős lelet 1960-ban az új általános iskola
alapozásakor előkerült un. „ászári ezüst kincs”, mely most a Nemzeti Múzeumban
található.
Ászár egyik nevezetessége az 1863-ban épült szabadkéményes konyhával és
kemencével rendelkező lakóház / tájház.
E mellett található a Mini Skanzen, amelyben különböző korokból
származó (paraszt) házak méretarányos, fa-lunak berendezett makettjeit tekinthettük
meg. Igazán különleges látnivaló volt, köszönet érte!
Lassan
vége felé közeledett a kirándulás. Hazafelé még megálltunk Tatabányánál, újra
megcsodáltuk a Turulmadarat. Újra,
hiszen már többször láttuk, de mindig lenyűgöz bennünket méreteivel: Törtkőből
rakott csonka gúla talapzaton áll, a szobor nagyméretű, kiterjesztett szárnyú,
nyitott csőrű bronz madár, szárnyának fesztávolsága 15 méter. Európa egyik
legnagyobb madárszobra. Karmai közt kardot tart, fején stilizált, aranyozott, magyar
szent korona.
A Turulmadár története:
Kézai
Simon krónikája szerint Árpád vezér seregei a mai Tatabánya (akkor Bánhida)
területén győzték le Szvatopluk szláv fejedelem hadait 907-ben.
Készítette: Bottyán Éva