2012. július 28., szombat

A Balaton minket vár




A Balaton biztosan várt bennünket, de nem strandidővel! Sajnos, csak lábat áztattunk benne, mert az idő nem volt túl kegyes hozzánk, de ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük sorban, merre is jártunk ezen a mérsékelten napsütéses szombati napon?
Veszprém felé vettük az irányt. Először túrázni akartunk, reménykedve abban, hogy délutánra strandidő lesz.

A cél az Endrődi Sándor kilátó elérése volt. A kilátótorony 1972-ben épült és Endrődy Sándorról, a XIX. század híres költőjéről nevezték el, aki Alsóőrsön élt. A fából készült építmény erkélyéről páratlan kilátás nyílik a Bakonyra és a Balaton keleti medencéjére. A kilátóhoz a Csopakról induló, a Nosztori völgyön át vezető, majd az erdőben folytatódó kék jelzésű túraútvonalat követve jutottunk el. 

Paloznakra érve láttuk, hogy a Tájház udvarán pezsgő élet folyt: a gyerekeket a fazekasság rejtelmeibe avatták be lelkes hagyományőrzők, és akik nem túráztak, a Tájházat is megnézhették. 

Ezen a vidéken mintegy ötezer évvel ezelőtt már megjelentek különféle embercsoportok. Az őskori emberek a Tódi-dülő vízforrásainak közelében földbe ásott lakásokban laktak, melyek nyomait és újkőkori cserépedények maradványait találták meg a régészek. Kitűnő éghajlata miatt folyamatosan lakott terület volt az ókorban is. Paloznak határában két római kori tanyagazdaság (villa rustica) maradványai kerültek elő. A falu nevének etimológiája szláv eredetű lakosságra utal: a „loznik” szó szőlőskertet jelent, a „po loznik” szláv nyelven annyit tesz, hogy „a szőlőskertek alatt". A honfoglalás idején az Árpád-ház uralta a környék birtokait, ebből az időből 1914-ben egy lovas-sír maradványai kerültek elő. Az első ismert magánoklevél 1079-ből Guden vitéz végrendelete, melyben László király vitéze Paloznakon fekvő javait királyi engedéllyel a veszprémi egyházra hagyja.

A lakóház a XIX. sz. elején épült. A kiállítási anyag egy XIX. századi református parasztcsalád életét mutatja be.
Következő úti célunk Balatonalmádi volt, ahol a Szent Imre plébániatemplomot és a Szent Jobb kápolnát néztük meg.

Az Almádi központjában lévő Szent Imre plébániatemlom 1930-ban épült Medgyasszay István tervei alapján. A templom különös értéke, hogy az erdélyi építészet hagyományait követi, de tömegében meghatározó a vöröskő-architektúra

A templom mellett áll az 1956-ban a budai várból áthelyezett Szent Jobb kápolna, Róth Miksa – Szent Istvánt ábrázoló – aranymozaikjával és Szent István jobbjának egy fragmentumával.
Mivel a strandidő továbbra is váratott magára, ezért csak lábat áztattunk a Balcsiban Balatonfűzfőnél, a Tobruki Strandon. Néhányan lángost ettek, söröztek, egyszóval azért elütöttük az időt. 
 A „strandolás” után választani lehetett a veszprémi városnézés és a Veszprémi Állatkert megtekintése között.


Készítette: Bottyán Éva

Beszámoló letöltése pdf-ben


2012. július 14., szombat

Fürdés a Velencei-tóban (2012. július 7.)


Szombaton egy napos kirándulásra indultunk a Velencei-tó környékére. Reggel 7 órakor találkoztunk Csepelen az 1-es kapunál.

Ezen napon  - mint már hetek óta - nagyon meleg volt. Igazi strandidőnk volt. Utunk első állomása Nadap volt, ahol először a szintezési pontokat néztük meg. Ebből itt kettő is található. Az egyik a szintezési ősjegy, amely az Adriai tenger szintjéhez méri a magasságot. A másik Varsó Szerződés államainak közös katonai magasságmérését segítette, és a Balti tenger szintjéhez viszonyították.A kettő között jelentős magasságbeli eltérés van (63,5 cm), ami jó kis kavarodást okozott a térképészetben. Mindkettőt használjuk a mai napig is.

Fürdés a Velencei-tóban Gárdonynál
Az ősjegyek megtekintés után elindultunk túrázni. Úti célunk Sukoró volt. A kvarcit sziklák mellett egyre nagyobb kánikulában teljesítettük a túrát. Sukoróra beérve megpihentünk, ki a sörözőben, ki a cukrászdában, majd elindultunk strandot keresni.

Több helyen megálltunk, végül Gárdonyban a szabad strandon töltöttük nap nagy részét. Nem voltunk egyedül, sokan hűsöltek a Velencei-tóban ezen a napon. A strand végén a büfében hatalmas, finom sajtburgert árultak, de lehetett halat, kolbászt is enni. De ebéd időben mindenhol nagy volt a forgalom.

Fürdőzés után a pákozdi emlékhelyet látogattuk meg. A múzeumba nem mentünk be, csak a szabadtéren néztünk körbe.

Esti hajókázás a Velencei-tavon
Kirándulásunk utolsó programja egy kb. 45 perces hajókázás volt a Velencei tavon, a Szúnyogszigetről indulva. A tavon a nádas lakói közül többet is megismertünk.

A hajózás után Csepel felé vettük az irányt és kb. 1/2 9 -re érkeztünk meg a Szent Imre térre.

Készítette: Martin Edit

Beszámoló letöltése pdf-ben