2012. október 20 – 22.: Őszi színek a
Balatonfelvidéken
Még
mindig tartott az indián nyár, amikor három napot a Balaton környékén
töltöttünk. Sokat túráztunk, a szokottnál talán többet is, de nagyon jólesett a
mozgás a természetben. A fák már szép színesek voltak, a nyárias meleg viszont
rácáfolt erre. Szinte nem is tudtuk, melyik évszakban is járunk.
Először
a Magas-Bakonyban, Bakonybélben túráztunk a Hubertlaki tóhoz (más néven: Bakonyi "Gyilkos-tó").
A Hamuházi-séd forrásai által táplált, mesterséges gáttal elzárt völgyben
található a tó. Csillogó víztükrét meg-megszakítják a tóból kiálló elárasztott
fák csonkjai. A tó környékén gőtéket és más ritka kétéltűeket , vizi vadmadarakat
figyelhetünk meg. A nevét a közelben található Hubertlakról kapta, ahol korábban
az Esterházy család tulajdonában lévő vadászkastély állt, ez az 1900-as évek
második felében leégett, és helyére vadászházat épített az erdőgazdaság, mely
ma kulcsos-házként üzemel. A hely csendjével és varázsával méltán adózik a
több, mint ezer éve a vadászok védőszentjeként tisztelt Szent Hubertus emléke
előtt. Az addig kicsapongó életet élő hercegi sarj nagypénteken, egy vadászat
alkalmával fénylő keresztet pillantott meg egy gyönyörű szarvas agancsai
között. E jel hatására megtért, előbb remete, majd pap, végül pedig püspök
lett, akit már a X. században a vadászok védőszentjévé választottak.
A gyönyörű tó után újabb szép látvány várt bennünket Tihanyban. Igaz, hogy a
levendula-mezőből már nem sokat láttunk, hiszen ilyenkor már elvirágzott, de
nagyon szép panorámában gyönyörködhettünk a Külső- illetve a Belső-tóról. A
tihanyi levendulás, a Tihanyi-félszigeten elterülő, Magyarország első ipari
célú nagy levendulaültetvénye, melynek köszönhetően a levendula napjainkra meghatározó
szimbóluma lett, mind Tihanynak, mind a félszigetnek. Tihany a speciális,
félsziget-jellegének köszönhetően a mérések szerint az egyik leggazdagabb hely
Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről
pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és
a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának.
Így vált a
Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a
Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett. A Balaton tektonikai süllyedésekkel keletkezett
mintegy 25 ezer évvel ezelőtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi-félsziget, amely a
tavat két medencére osztja. A táj arculatát a vulkanikus erők évmilliókkal
ezelőtt alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kaldera
tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki két lefolyástalan tó, a Belső-tó
és a Külső-tó.
Az
első napra ennyi túra és ennyi szépség elég is volt, elindultunk hát, hogy
elfoglaljuk szállásunkat Tapolcán, a
Diákszálláson. A bőséges és ízletes vacsora után még összegyűltünk egy kis
tere-ferére.

Második napunk első programja a Rezi vár megtekintése volt. A Balatontól északnyugati irányban,
Rezi település határában, a Keszthelyi-hegység egyik 427 méter magas sziklaormának
kiugró részét koronázzák meg Rezi várának kőfalai. A korabeli források szerint
Rezi uradalmát 1282-ben Árpád-házi IV. László király a Hernád folyó menti Boldogkőért
cserébe adta át a Tomaj nembeli Tiba előkelőnek, akitől fegyveres erővel
ragadta el Péc nembeli Apor. Nagy valószínűséggel Apor báró parancsára emelték
Rezi várának korai magját, hogy a földesúr innen uralhassa elorozott új
birtokát. Mindhiába, hiszen elhunytáig fiú utódot nem hagyott hátra, így a rezi
várbirtok visszakerült a királyi kamara kezelésébe. Évszázadokon keresztül
omladoztak falai, mígnem a 2000. esztendőben megkezdődtek a régészeti feltárások
és helyreállítások.

A vár „elfoglalása” után megálltunk Szigligeten, benéztünk a
Süllőfesztiválra. Azonban a hatalmas tömeget látva nem sokáig maradtunk,
elindultunk Balatonedericsre, az Afrika Múzeumba. Megalapítása a híres
afrika-kutató, neves vadász, a néhai Dr. Nagy Endre érdeme, akinek a kastély
sokáig vadászotthona volt. A múzeumban található közel 4 évtized
gyűjtő-munkájának gyümölcse, a rengeteg európai és afrikai trófea. Itt láthatóak
a benszülöttek használati tárgyai, vadász és harci eszközei, az afrikai népek
kultúráját reprezentáló bútorok, népművészeti
tárgyak. Nagy Endre dolgozószobájában személyes tárgyai, kedvenc
fegyverei és vadászfelszerelése látható. A múzeumot egy kisebb állatkert veszi
körül, ahol megtalálható hazánk jellegzetes állatai mellett az afrikai élővilág
számtalan faja. Emberközelben él a vaddisznó család, bivalycsorda, zebra, tevék.

A
túratársak közül néhányan már jártak itt két évvel ezelőtt (szintén a
csapattal), ezért akik most nem akartak bejönni a múzeumba, azokat az autóbusz
elvitte Balatongyörökre, a Szépkilátóhoz. Egykor Kápolna-dombnak
hívták, mert aljában a domonkos rendiek kolostora állt. A domb alján található,
a II. századból származó római villát, a hozzá tartozó fürdőt és Római-forrást
az 1940-es években kezdték el feltárni.

A
késő délutánt a Tapolcai Tavasbarlangban
töltöttük, amit csónakkal jártunk be. Ez az ország egyetlen barlangja, amelyet
csónakkal járhatnak be a látogatók. 1903-ban kútásás közben fedezeték fel a
barlangot, amelynek a 13,7 millió éves kőzetébe a feltörő melegvíz alakított ki
járatokat. A barlang száraz ágában kisebb szoba nagyságú teremek láthatók. A
vizes ág 200 méterét víz alatti reflektorok világítják meg, csónakkal
körútvonalon bejárható. A barlang vize 18-20 fokos, a csónakázó rész
vízmélysége 70-120 cm, a hőmérséklet a barlangban egész évben 20 fok körüli.
Azt hiszem, nem csak a gyerekeknek volt hatalmas élmény bejárni a sejtelmesen
megvilágított barlang-labirintusokat!

A
„barlang-túra” után hazasétáltunk a szállásra, de közben megtekintettük Tapolca
nevezetességét, a Malom-tavat. Mediterrán házaival, a malomépülettel és a tó
szépen parkosított környezetével a tapolcai Malom-tó hazánk egyik leghangulatosabb városrésze. A régészeti kutatások
azt igazolják, hogy a Templomdomb az i. e. 5 évezredtől lakott
hely volt és ezen a részen alakult ki a középkori Tapolca központja is.
Utolsó napunkon „bemelegítésként” megnéztük Monostorapátiban a víztározót, azután Vinyére vettük az irányt,
ahonnan a Cuha-völgyében túráztunk
egészen Csesznekig. Akik nem vállalták a kb. 10 km-es túrát, azokat az autóbusz
elvitte Csesznekig, ahol a várat lehetett bebarangolni, vagy a kőmosó
szurdokban lehetett egy kisebb túrát tenni. Bármerre is vette valaki az irányt,
mindenképpen szép élményekkel gazdagodott.
A Magas-Bakony egyik méltán közkedvelt kirándulóhelye ez a sziklás Cuha-völgy:
vadregényes, eldugott, vízmosá-sokkal tarkított. A völgy északi kijáratának
közelében található a hírhedt bakonyi
betyár, Savanyú Jóska búvóhelyeként elhíresült Betyárpamlag-barlang, az éltető
vizet adó, a természet tiszta ízét jelentő Kőpince-forrás, a Zörög-tető,
valamint az Ördög-rét, mely talán a Cuha-patak legszebb szurdoka, bejáratánál a
Zsiványbarlanggal, mely sziklaüreg egykor az üldözőbe vett betyárok számára szolgált
menedékként.

A Cseszneki vár az
1241–42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszak szülötte. Az első várat a
Bana nembeli Jakab báró, kardhordozó-mester emeltette egy védelemre kiválóan
alkalmas sziklacsúcson. A XIV. század elején a Csák nemzetség vásárolta meg,
tőlük cserével Anjou Károly király csatolta az uralkodói birtokokhoz a vadban
bővelkedő területet. 1392-ben Luxemburgi Zsigmond a cseszneki várat az
uradalmához tartozó harmincegy községgel együtt a Garai főnemesi famíliának
adta át, azok délvidéki birtokaiért. A 16. század közepére a hódító törökök
benyomultak a Dunántúlra, ahol Csesznek (Wathay Lőrinc várkapitány vezetésével)
végvárként védelmezte az országot. Életét egy tragikus baleset oltotta ki,
1573-ban bortól ittasan örömében egy régi puskaporral töltött ágyút akart
elsütni, amit a mellette álló pattantyús vonakodott megtenni. Lőrinc kapitány a
fáklyát kezéből kikapva meggyújtotta a kanócot, mire a löveg szétrobbant,
megölve mindkettőjüket. A várban az 1810. évi földrengés nagy károkat okozott,
majd az 1820-as tűzvész következtében minden fa tartószerkezete kiégett, mely
meghozta a vár végső leromlását. Az 1970-es évek óta vallatják romjait a régészek,
egyúttal helyreállítási munkákat végezve a csodálatos tájban emelkedő cseszneki
váron.
A vár
tövében lévő sörözőben pihentünk egy keveset és hazaindultunk. Megint
gazdagabbak lettünk néhány szép élménnyel a három nap alatt.
Készítette: Bottyán Éva