2012. október 25., csütörtök

Fürdőtúra Szeliden


2012. augusztus 4.: Fürdőtúra Szeliden

Egynapos kirándulást tettünk a Duna-Tisza-közén, végre-valahára napsütésben, sőt szinte kánikulában. Mivel legutóbbi kirándulásunk alkalmával nem tudtunk fürdeni a Balcsiban, most kárpótolt bennünket az idő.
Először Dömsödre vezetett utunk, ahol Petőfi fáját néztük meg.
Dömsöd község környékén már a legrégibb időkben is kiváló gyümölcsöt termeltek. Néhány dokumentum a község nevét is ebből származtatja. Az oklevelekben említett Demsed, Dumsud, majd 1271-ben kelt irat szerint Gumschud a gyümölcsöd szóval volna azonos. Az utolsó Árpád házi királyok idején királynői birtok volt. 1424-ben Zsigmond király adományozta Czilley Borbálának Hunyadi János kormányzása idején. Dömsöd Kalmár Dénes udvari ember tulajdonában volt. Mátyás király halála után pedig 1492-ben a Rozgonyi család volt itt a földbirtokos. A török hódoltság alatt sokat szenvedett a község népe. A törökök kiűzése után a gróf Koháry család kapja birtokul, ők a Beleznay családnak adták zálogba, majd a Podmaniczky család birtoka volt egészen az 1848-as szabadságharc idejéig.
Dömsöd két községből, Dab és Dömsöd egyesítéséből jött létre 1939. január 1-jén.
A Petőfi-fa egy a Duna partján megtalálható hatalmas tölgyfa, amelynek lombja árnyékában vetette a költő papírra "Piroslik már a fákon a levél" című csodálatos költeményét.
Következő uticélunk Apajpuszta volt, ahol már vártak bennünket  kupica pálinkával és meleg pogácsával. A csikósok lovon kísérték buszunkat a lovasszekerekhez. „Járművet” váltottunk: a szekéren zötykölődve ízelítőt kaptunk az Alföldi rónaságból, a szikes talajból. Csodálatosan ráhangolt minket a csikósbemutatóra, ami maradandó élményt adott.



                   „Méneseknek nyargaló futása
                   Zúg a szélben, körmeik dobognak,
                   S a csikósok kurjantása hallik
                   S pattogása hangos ostoroknak.”

Az apajpusztai lovasbemutató után (ahol a lovak még „futballoztak” is) Tassra mentünk. Szerencsénk volt, mert a zsilipelést is láthattuk, jártunk Csepel sziget déli csücskén és végül egy kis pihentető sörözés, kávézás következett.

A település első írásos említése, Tas néven 1325 körüli. Nevét valószínűleg Árpád fejedelem unokájáról, Tas vezérről kapta, akinek itt lehetett egyik szállása. Területe az Árpád-korban Fejér, majd Solt vármegyéhez tartozott. A 13. század végén a királyi tárnokok és ételhordók lakhelye volt. A 14. században a Tassi nemeseké. A török időket átvészelte, az 1690–1695-ös összeírásban kisnemesek lakta nemesi község volt. A 18. században több nemesi családnak is részbirtoka. A 19. században tűzvész, árvíz, kolera pusztította. A vasút a település határában 1882-ben épült meg. A ráckevei Duna-ág torkolatánál 1926–1929 között épült meg a zsilip és egy kisebb vízerőmű, utóbbi gépészeti berendezéseit az 1956-os jeges árvíz lerombolta, később sem állították helyre.
Ezután Soltra vezetett utunk, ahol egy gólyafészekben egy nagycsaládos gólyapárt láttunk a „gyerekekkel”, majd a Vécsey emlékparkban tettünk egy sétát. A település neve Árpád vezér fiának nevéből ered. Solt jelentése "fejedelmi származású". A régészek szerint már az őskorban éltek itt emberek, erre haladt a Pannóniából Dáciába vezető kereskedelmi útvonal. Városként először 1348-ban említik.





Most már igazán nagyon melegen sütött a Nap, igyekezett kárpótolni bennünket a múltkori borongós kirándulás miatt. Tehát következett a FÜRDÉS! A Szelidi tó vize kellemes volt, a Nap meleg, a sör hideg, mi kellhet még egy ilyen szép kirándulás végén? A lemenő Nap látványa még elkísért bennünket, mikor hazafelé megpihentünk kissé Dunaújvárosban.

Készítette: Bottyán Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése