Kedves Túratársak!
A jövő évi buszos programokhoz várjuk ötleteiteket, merre mennétek szívesen kirándulni, mit szeretnétek megnézni? Azt nem ígérjük, hogy minden megvalósításra is kerül, de igyekszünk figyelembe venni a javaslatokat.
A javaslataitok vonatkozhatnak konkrét városra, helyre, látnivalóra, túrára, de akár tájegységre vagy általánosságban látnivalókra (pl. várak). Elsődlegesen olyan ötleteket várunk, ahol nem voltunk mostanában.
A javaslatokat a csepelituristak@gmail.com címre küldjétek!
A Csepeli Turisták élménybeszámolóit valamint programjait olvashatod ezen az oldalon.
2013. december 17., kedd
2013. december 8., vasárnap
Szurdoknézőben Ausztriában - beszámoló
2013. november 8 – 10.: Szurdok-nézőben
Ausztriában
Három napos kiránduláson vettünk részt Kőszegen és környékén,
valamint Ausztriában. Ez alatt a három nap alatt volt részünk napsütésben,
ködben és esőben, de legfőképpen sok szép látnivalóban.

Nagycenk volt a következő megállóhelyünk, ahol a Széchenyi
kastélyt és a Széchenyi Mauzóleumot láttuk.
Gróf Széchényi Antal generális 1741-ben helyezte át székhelyét
Nagycenkre, ahol nagyjából 1750-re készült el a kastély-együttes és a
franciakert. Széchényi Ferenc végrendeletében megosztotta birtokait két fia
között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. Széchenyi István
külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva mintagazdaságot hozott létre az
1820-ban átvett birtokon. A kastélyt 1834–1840 között Hild Ferdinánd soproni
építésszel átépíttette. A korban még ritka fürdőszobákat és a vízöblítéses
vécét őszintén megcsodálta az országgyűlési követség. A következő birtokos, Széchenyi Béla
(Széchenyi István fia) az angolparkot dendrológiai kertté formálta. A kastély a
második világháborúban súlyosan megsérült.
A Széchenyi-család mauzóleuma történelmi zarándokhely.
Az évszázados hársfák árnyékában, a kriptaépületben alussza örök álmát
Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Kapuja két hatalmas dór oszlop között
nyílik. A bejárat felett látható orgona az 1800-as évekből származik és egykor
Liszt Ferenc is játszott rajta.
A kripta lejárata fölött ez olvasható:
Voltunk, mint
ti,
lesztek, mint
mi,
por és hamu.
A sírbolt belső részében áll Széchenyi Pál kalocsai
érsek tölgyfa koporsója. A mumifikálódott holttestet a család 1810-ben
helyeztette ide a sopronbánfalvi pálos templom kriptájából.
Közeledvén Kőszegre, ahol a szállásunk volt, megálltunk még Sopronban
egy kis városnézésre. Kőszegre már sötétben érkeztünk meg. Gyorsan kipakoltunk
és mentünk az Arany Strucc étterembe vacsorázni.

Második napunkon szomorúan konstatáltuk, hogy az idő
elromlott. Borongós, ködös, esős reggelre ébredtünk. Ettől függetlenül izgatottan
vártuk ausztriai szurdok-néző programunkat. A Myrafalle vízesés és Steinwandklamm szurdok
Alsó-Ausztriában, Bécstől nem messze található.
Szurdokbeli kirándulásunk felejthetetlen volt. Az út
egy részében mindkét kezünkre szükségünk volt, sőt, időnként négykézláb mentünk
egy-egy meredekebb terepen, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket!
Az út végén egy barlanghoz jutottunk, melyen
keresztül kellett mennünk. A barlangban korom sötét volt, csak a kiépített
kötél-korlát adott némi támpontot, hogy merre kell mennünk. Nagyon izgalmas
volt!
Miután megmásztuk a hegyet, lefelé jöttünk a Myrafalle vízesés mentén. A látvánnyal
nem tudtunk betelni!
Sajnos, az idő egyre rosszabbra fordult, eleredt az
eső is. De ez a nap még tartogatott számunkra egy szép élményt.
A Hohe Wand
Természeti Park 800 és 1.135 méter közötti magasságban elterülő erdős fennsík,
mely jól kiépített úttal, sziklás ösvénnyel és sok kilátóterasszal rendelkezik.
Mivel az idő párás, ködös volt, a teraszokról a panoráma sejtelmes, olykor
félelmetes, de mindenképpen gyönyörű volt!
Utolsó napunkon ismét átléptük az osztrák határt: Írott-kő volt az úti cél. Első említése
a XIV. századból származik, akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A XVII.
században a Szálkő nevet kapta a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes
feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány-Esterházy határ feliratozott
határkövéről kapta. A Kilátótorony közepén határkő jelzi a trianoni osztrák-magyar
határt. A Kilátó bejárata az osztrák oldalon van. A vasfüggöny idején a Kilátó
épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak
onnan történhetett.
Írott-kőtől túraképpen – akinek kedve volt –
lemehetett Velemre, vagy a buszunk elvitte oda.

A túra után igazán jól esett egy lazító, pihentető
fürdő a győri termálfürdőben.
Készítette: Bottyán Éva
2013. november 6., szerda
Szurdoknézőben Ausztriában
Kedves Túratársak!
A hétvégi (2013.11.08-11.) Szurdoknézőben Ausztriában programunkon a reggeli és a vacsora az Arany Strucc Étteremben lesz Kőszegen!
A hétvégi (2013.11.08-11.) Szurdoknézőben Ausztriában programunkon a reggeli és a vacsora az Arany Strucc Étteremben lesz Kőszegen!
2013. október 22., kedd
Szilveszter Aggteleken
Az idei szilvesztert Aggteleken ünnepeljük, a Cseppkő Hotelben. A program része a szilveszteri buli, vacsora, műsor a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában.
A tervezett programot itt letölthetitek.
Jelentkezni Bóbics Jenőné Erzsikénél lehet (Tel: 277-08-36)
Tekintettel arra, hogy a szállásra előleget kell utalni, kérünk minden jelentkezőt, hogy 20.000 Ft előleget fizessen be!
A tervezett programot itt letölthetitek.
Jelentkezni Bóbics Jenőné Erzsikénél lehet (Tel: 277-08-36)
Tekintettel arra, hogy a szállásra előleget kell utalni, kérünk minden jelentkezőt, hogy 20.000 Ft előleget fizessen be!
2013. október 7., hétfő
Szurdok nézőben Ausztriában
2013. november 8-10. között Ausztriába látogatunk. Program itt letölthető!
Szállás: turistaszállóban, fürdőszobás szobákban. Reggeli, vacsora az Arany Strucc Étteremben.
Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsiknél! Tel.: 277-08-36
Szállás: turistaszállóban, fürdőszobás szobákban. Reggeli, vacsora az Arany Strucc Étteremben.
Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsiknél! Tel.: 277-08-36
2013. szeptember 23., hétfő
Túrázás a Pilisben
A 2013. október 5-i Túrázás a Pilisben kirándulás programját innen letölthetitek. Akit érdekel, kérjük minél előbb jelentkezzen Bóbics Jenőné Erzsikénél!
2013. szeptember 5., csütörtök
Hegyes-e a Hegyes-tető?
Kedves Túratársak!
A Hegyes-tetőre vezető túra a programban megjelölttől eltérően max. 7,5 km és 382 m a szintemelkedés. Amennyiben a busszal el tudunk jutni egy fentebbi parkolóig úgy a táv 6 km a szint pedig 200 m. (A problémát az okozza, hogy át kell jutnunk Nagymaroson a vasúton, és ezt aluljáróval oldották meg. Ha átfér a busz, akkor csökkenthető a táv. Illetve egy másik kerülő úton is próbálkozhatunk, reméljük valamelyik sikerülni fog.)
Annak, aki ezt sem vállalja, van egy másik út, ami Hegyes-tetőre nem visz fel, de Zebegénybe átvisz. Ez 4,6 km (vagy 3 km ha feljutunk a parkolóba) szint 200 m (vagy 0 m a parkolóból indulva.)
A Hegyes-tetőre vezető túra a programban megjelölttől eltérően max. 7,5 km és 382 m a szintemelkedés. Amennyiben a busszal el tudunk jutni egy fentebbi parkolóig úgy a táv 6 km a szint pedig 200 m. (A problémát az okozza, hogy át kell jutnunk Nagymaroson a vasúton, és ezt aluljáróval oldották meg. Ha átfér a busz, akkor csökkenthető a táv. Illetve egy másik kerülő úton is próbálkozhatunk, reméljük valamelyik sikerülni fog.)
Annak, aki ezt sem vállalja, van egy másik út, ami Hegyes-tetőre nem visz fel, de Zebegénybe átvisz. Ez 4,6 km (vagy 3 km ha feljutunk a parkolóba) szint 200 m (vagy 0 m a parkolóból indulva.)
2013. augusztus 18., vasárnap
A lengyel Tátra vonzásában
Szlovákiában
időzve Lubló várát is
megtekintettük. A Poprád túloldalán emelkedő 200 méter magas hegytetőn áll
Lubló vára, mely a XIV. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el
Csák Mátétól királya számára. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi
városi rangot kapott. 1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a szerződést, melyben
13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen
kormányozták a városokat.
A
bőséges vacsora, majd a kiadós reggeli után egy különleges kaland várt ránk:
lovaskocsival a Morskie Okohoz
(tengerszem) mentünk (néhány edzett túratársunk gyalog tette meg a kétszer 9
km-es utat oda-vissza). A lovaskocsikázás egyedülálló élmény volt, azt hittük,
ezt már nem lehet fokozni. De a tengerszemet megpillantva és körbejárva ebben
már korántsem voltunk olyan biztosak. A képek magukért beszélnek!
Délután
Zakopanetól siklóvasúttal felmentünk a Gubalówkára,
ahonnan szép panoráma lehetett volna a Tátra csúcsaira, de sajnos a kilátást
nagyon megzavarta a sok étterem és a bazársor, amitől vásári jelleget öltött a
hegytető.
Következő
napunkat Krakkónak és a wieliczkai
Sóbányának szenteltük. Krakkó 1795-ig lengyel főváros volt, jelenleg
közigazgatási, kulturális, oktatási és turisztikai központ. Krakkó a Visztula
folyó partján fekszik. A város közelében a Kárpátok északi nyúlványai
kapaszkodnak a magasba, de maga a város síkvidék jellegű. A Wawel egy mészkő-kiemelkedés
a Visztula bal partján, 228 méterrel a tengerszint felett. A királyi palota,
bástyák, és katedrális foglal helyet a hegy tetején. A lengyel királyok és több
híres lengyel temetkezési helye is a hegyen fekvő katedrálisban található. A katedrális altemplomában temették el Báthory
Istvánt, aki lengyel király is volt 1575-1586 között.
A
krakkói Főtér központi helyén áll az egykori kereskedelmi csarnok, a Posztóház.
Az épület története még a XII. és a XIII. századra nyúlik vissza. Egyedi
hangulatú most is, zajos, színes forgatag, ahol krakkói emléktárgyakat és népművészeti
cikkeket lehet vásárolni.
A wieliczkai sóbányák Lengyelország
legrégebbi sóbányái, a Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a
XIII. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. A bánya, mely a
világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, Wieliczka, egy Krakkó melletti
kisváros alatt van. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok
felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől
több tíz kilométerre elmozgatták.
A
bánya jelenleg múzeum. A bánya 1976-tól lengyel műemléki listára került,
1978-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 1989-ben a
veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján is bejegyezték. 1989-től
Lengyelország történelmi emlékhelye lett. A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek
meg, melyekből az első – a Bono szint – 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327
méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal,
termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig
mintegy 7,5 millió m³.
Következő napunkat már mindannyian nagyon vártuk:
tutajozás következett a Dunajec áttörésében.
A Pieniny hegység a Tátrától 30 km-re helyezkedik el,
és a Központi Kárpátok legkeletibb tagja. A hegység 10 km hosszú és 4 km
széles, déli részén a Dunajec-folyó folyik keresztül. A folyó gyönyörű
hasadékvölgyet képez, melynek meredek, sziklás és szaggatott hegyoldalai festői
tájképi részletekben bővelkednek.
A hasadék keletkezéséről több legenda mesél. A
legérdekesebbek a népi mondák. Az egyik szerint Chrobry Boleslaw király
kardjával hasította ketté a földet, hogy helyet adjon a folyónak.
Maga a tutajozás feledhetetlen élmény volt! A tutajok
Sromowce-ből indultak különleges
útjukra. 15 km hosszú utat tettek meg, annak ellenére, hogy egyenes vonalban
csak 6 km-re fekszik a végállomás, a Szczawnica. A szintkülönbség 36 m, a
vízszinttől függően az út ideje 2-3 óra. Az út túlnyomó részén neutrális
határterületen közlekednek a tutajok, mivel a Dunajec határfolyó, jobb oldalt
Szlovákiát, bal oldalt Lengyelországot láthattuk.
A nap hátra lévő részében Nedec várát látogattuk
meg, sajnos, csak kívülről. Olyan impozáns látványt nyújtott, hogy őszintén
sajnáltuk, amiért nem láttuk belülről is. A Dunajec folyó partján magasodik a
vár, mely farkasszemet néz az átellenben, a galíciai oldalon magasodó Czorszynnal.
A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt.
Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán
kevéssel 1330 előtt. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne.
Utolsó napunkon Chocholówot
látogattuk meg, ezt a tipikus helyi építészeti jegyeket viselő kis skanzen
falut.
A nap legszebb programja még hátra volt. Hazafelé
tartva Szlovákiában Árva várát néztük meg kívül-belül. Csodálatos volt! Az Árva folyó
felett keskeny hegygerincen áll Árva vára, amely az egykori Magyarország
legfestőibb sasfészke. A vár legkorábbi része, a felsővár a XIII. században, a
középső rész 1483 és 1543 között, az alsóvár 1556 és 1611 között épült. A vár ma
is teljesen ép, értékes bútorai, műkincsei, falfestményei vannak. 1868 óta
múzeum.
Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben
Fürdés a Velencei tónál (2013.07.20.)
Egy napos kiránduláson volt kis csapatunk a Velencei
hegységben. A jó időt délutánra „rendeltük”, mert a Velencei tóban egy hosszabb
fürdést tervezett András, a túravezetőnk. A napsütés nem is késett, sőt, már
délelőtt is igen meleg volt. Először Nadapra
mentünk, ahol a szintezési ősjegyeket néztük meg.
Nadap
után a Bence hegyen át túráztunk egyet, a kilátóból pedig szép panoráma nyílt a
Velencei tóra. A Bence-hegy 210
méter magas. Nadapi kilátónak is nevezik a hegy tetejét. A kilátópontról szinte
körpanoráma látható. Velencén megnéztük
a műemlék-jellegű présházat, mely a XVIII-XIX. század fordulóján épült és
Vörösmarty Mihályé volt. A présháztól is nagyon szép kilátás nyílt a tóra.
Visszamentünk
Nadapra, mert meghatározott és előre bejelentett időpontban fogadnak látogatót
a római katolikus templomban. Nem is csoda, hiszen itt őrzik és nagy becsben
tartják azt a keresztelő-medencét, melyben egykor megkeresztelték Vörösmarty
Mihályt. 1731-ben a település már a Ziráky grófi családé. Az általuk épített
régi templomban keresztelték meg Vörösmartyt, amely már nem áll. A jelenlegi
neogótikus templom mögött egy konzervált falmaradvány emlékeztet rá.
Miután a Nap egyre erősebben sütött, elindultunk Agárdra és ott öt óráig élveztük a víz
és a nap örömeit. Bár a víz lehetett volna egy kicsit melegebb is, azért nagyon
jó volt megmártózni benne!
Agárdról Kápolnásnyékre
vezetett utunk, ahol a Vörösmarty Emlékházat néztük meg. A múzeum egy tágas
kert közepén áll. Ebben a gazdatiszti házban töltötte a Vörösmarty Mihály
gyermekéveit és ifjúságát. Itt helyezték el a halhatatlan reformkori költő
személyes tárgyait és műveinek számos dokumentumát.
Az
emlékmúzeumhoz 28 darabból álló vadgesztenyefa-sor vezet. A parkban néhány öreg
ostorfa, feketefenyő és juharfa között Vörösmarty mellszobra áll.
Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben
2013. július 30., kedd
Horvátország 2013.08.24-30.
A horvátországi utazás programját innen is letölthetitek. Időpont: 2013.08.24-30.
Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsikénél 277-08-36.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A kirándulás ELMARAD!
Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsikénél 277-08-36.
Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
A kirándulás ELMARAD!
2013. július 26., péntek
Balatoni fürdőtúra
Először – amíg még nem volt nagyon meleg – túráztunk
egy keveset (tényleg keveset, alig 5 km volt a táv, és nem is nehéz terepen).
Alsóörsről a Csere hegyi kilátóhoz
mentünk, ahol bizony meglepődtünk. A Kilátó és környéke gyönyörűen rendben
tartott volt, még egy ott lakó őr/gondnok is vigyázott a rendre és a
tisztaságra. Jóleső érzés volt ilyet látni. A Kilátóból csodás panoráma tárult
elénk. Bizony, nehezünkre esett továbbindulni.



A túrát a Halász Csárdában pihentük ki, majd miután a
Nap rendesen tette a dolgát, elindultunk Balatonkenesére, a strandra.
A
Balcsi lehetett volna melegebb is, sajnos az elmúlt napokban kissé lehűlt a
levegő és úgy látszik, a tó vize még nem melegedett vissza. Ez a kis csekélység
azonban nem tartott vissza bennünket a fürdéstől. Közeledett az öt óra, amikor
is gyülekeznünk kellett az induláshoz, és ekkor déja vu érzés fogott el
bennünket: 2011-ben, mikor utoljára itt jártunk, ugyanúgy elkapott bennünket a zápor,
mint most. Éppen megszáradtunk, mikor a semmiből vihar kerekedett és bőrig áztunk.
A part egy szempillantás alatt kiürült. De szerencsére addigra mi már
kifürödtük magunkat!


Készítette: Bottyán Éva
2013. július 17., szerda
"Szolgálati" közlemény - a lengyel úthoz
A "Lengyel-Tátra vonzásában" (2013.07.31-08.04.) úton résztvevők számára Bóbics Erzsi megköti a csoportos utasbiztosítást!
2013. május 28., kedd
Kárpátalja
Bottyán Évi túratársnőnk 2 fős Kárpátaljai utat átadna. Ár megbeszélés szerint.
Időpont: 2013.05.30-06.02.
Akit érdekel hívja Évit a 30/488-9666 számon.
ÚTLEVÉL SZÜKSÉGES!
Időpont: 2013.05.30-06.02.
Akit érdekel hívja Évit a 30/488-9666 számon.
ÚTLEVÉL SZÜKSÉGES!
2013. május 26., vasárnap
Túrázás a Gerecsében
2013. 05. 04.
Ezen a verőfényes szombaton Komárom megyében, a
Gerecse hegységben túráztunk. Első állomásunk Gyermely volt. Egy rövid túra végén feljutottunk a Kálvária dombra,
ahonnan pompás panorámában gyönyörködtünk.

Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek
tanúsága szerint már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti
Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi
emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket,
melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk
polgárnak emeltek egykor. Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település
Gyarmatpuszta, mely először 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez
a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. A török időkben Gyarmat
is elpusztult, és lakosait később a szomszédos településekről telepítették ide.
A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.
Vadaskertjében egy XIX. században épített
vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörű rokokó oltára és faragott padjai
az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot,
az "ördöglovas"-t. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának
akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.
Túra következett, mégpedig nem is kicsi: Tornyópusztáról Tatabányáig, a
Szanatóriumig gyalogoltunk közel 9 km-t.
Agostyánban az Arborétumot néztük meg. A terület
különlegességét már az Esterházyak is felismerték, és hozzáértő szemmel
választották ki, telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket 1912-ben.
Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar
Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett a
„Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani
vizsgálata” c. pályázat képezte. Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve
jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó-völgybe.
Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A 31
hektáros területen közel 380 örökzöld és 40 lomblevelű fa- és cserjefaj
található. Az arborétumban jelenleg 293
különböző fásszárú növény található. Az 1950-60-as években telepített fák mára
jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban
egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide.
A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész
fafaragó tábor tagjai készítettek.
Pihenőt
a Római völgyi horgásztó melletti „kortyoldában” tartottunk. A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom
megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse
lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó a vidék
egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető
a tó vízminőségének javulásában is. A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római
korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt. A tó i.sz. 150-től létezik. 1968-tól 1971-ig
mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be.
Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa
vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt.
Hazafelé
menet egy kicsit még megpihentünk Tatán, a Kálvária lábánál, majd fáradtan, de
szép élményekkel gazdagodva érkeztünk – még sötétedés előtt – Budapestre.
Készítette: Bottyán Éva
2013. május 10., péntek
Séta a Weiss Manfréd gyárban
2013. 04. 17.
Hogyan lesz a húskonzervből lőszer
![]() |
A Csepeli kórház |
Az elmúlt
évben több túratársunk vetette fel, lehetne-e egy túrát szervezni a Csepel
Művekben? Mivel a túratársak többsége nem járt még ilyen nagy gyárban, a
2013.-évi túratervbe bevettük a csepeli W.M. gyár meglátogatását. Érdemes volt,
mert a programon negyven fő jelent meg.
A találkozó a
csepeli HÉV csepeli végállomásán volt. Első néhány perces megállónk még a
gyáron kívül, a Csepeli Kórház előtt volt. A Csepeli kórházat ugyanis Weiss
Manfréd, a gyár alapítója 1922-ben építtette. Ugyancsak Weiss építtette a
kórház környékén látható kertes lakóházakat, a gyárban dolgozó szakemberek
számára.
![]() |
Az egykori Csepeli Posztógyár szövödéje |
![]() |
A volt Szerszámgépgyár gépműhelye – most üres |
Amint
beléptünk a gyár III.-as kapuján, a városban kezdődő Déli utca folytatódik. Baloldalán
megláttuk az egykori Szerszámgépgyár két hatalmas csarnokát. Első a marógép szerelde,
a második a Szerszámgépgyár gépműhelye volt. Ebben készítették az itt készülő szerszámgépek
alkatrészeit. A száz méter hosszú csarnokok az 1920.-as években épültek, benne repülőgépgyártás
is folyt. Most nagy részük üres Az
út másik oldalán a Kerékpár gyár épületei állnak, Az I. világháború idején ott
is lőszergyártás folyt. A kerékpárgyártás 1929.- ben
kezdődött. Az épületek egy részét most külföldi cég használja.
![]() |
Omladozik a volt Motorkerékpár gyár szereldéje |
A Déli utca és
a Központi út kereszteződésében áll az egykori Egyedi Gépgyár emeletes irodaépülete, amiben az Egyedi Gépgyár igazgatósága,
és ebédlője is volt. Most, a felirat szerint munkásszálló működik benne. A
központi úton, az egyedigépgyári épület után áll az egykori Motorkerékpár gyár omladozó
üzemcsarnoka A szebb napokat látott, üzemcsarnokban szerelték össze a
világszerte ismert Pannónia motorkerékpárokat.
Tovább mentünk
a Déli utcán, az Erőmű felé. Ez a terület az Egyedi Gépgyár birodalma volt.
Gyártmányai, különféle célgépek a Világ sok országában ismertek voltak.
Az Erőműben
már vártak minket. Rövid munkavédelmi tájékoztató után a csoport kettévált,
mivel negyven főt nem tudtak egyszerre bekísérni a kazánházba. Egyik felét
bekísérték a régi Erőmű kazánházába, ahol az automatikusan működő kazánok
biztosítják a csepeli lakótelepek távfűtését. Miután mindkét csoport megnézte a
kazántermet, amiben a sok cső között el is lehet tévedni, felmentünk a
vezérlőterembe, ahonnan irányítani és figyelemmel lehet kísérni az erőmű
működését. Ez után megnéztük a hűtővíztisztító és tároló medencéket. Útközben
láttuk a Weiss Manfréd, építtette régi erőmű megmaradt épületét, ami a hozzá
tartozó kéményekkel együtt az Ipari Műemlék cím várományosa.
![]() |
A műemlék erőmű |
A hosszúra
sikeredett Erőmű látogatás után a közeli Hengerdombnál álltunk meg. A
Hengerdomb arról nevezetes, hogy Weiss Manfréd itt kezdte meg a csepeli
lőszergyár építését 1892.-ben.
De ki is volt
ez a Weiss Manfréd? Kik is voltak Weissék, hogy kerültek Csepelre? A mai fiatal
generáció, de talán a középkorúak többsége sem tud válaszolni erre a kérdésre.
![]() |
Weiss Manfréd és családja 1893.-ban |
A zsidó
vallású, pipakészítő kisiparos Baruch Weiss családjával
valószínűleg Morvaországból
települt Magyarországra a XIX.
Század első felében,. A falusi
pipafaragó fia, Weiss B. Adolf már nem maradt meg apja foglalkozásánál, a
jövedelmezőbb terménykereskedésre adta a fejét. A terménykereskedés magas
profitot biztosított. Néhány év múlva székhelyét Pestre telepítette, és később
legidősebb fiát, Bertholdot is bevette üzleti tevékenységében. A század 50-es
éveiben már jelentős vagyonnal rendelkeztek, amivel a kiegyezés utáni időkben
betársultak több malom alapításába, ezzel előre léptek az ipari tőkések sorába.
Manfréd, Weiss
B. Adolf legkisebb fia, 1857.-ben született Pesten, ahol kereskedelmi akadémiát
végzett, gyakorlati éveit pedig Hamburgban, egy kereskedelmi cégnél töltötte.
1877.-ben hazajött, bekapcsolódott bátyja, Berthold üzleti tevékenységébe. De
hogy hogyan lett a malomiparból konzervgyár lőszergyár, majd, Magyarország egyik
legnagyobb nehézipari gyáróriása, ezt jöttünk megtudni a volt Csepel Vas és
Fémművekbe.
![]() |
A Közvágóhíd melletti konzervgyár (korabeli tusrajz) |
A két Weiss testvér, immár
üzlettársak is, hatalmas tőkére tettek szert malomipari tevékenységükkel. A
felhalmozott tőke azonban gyarapodni akar. Az ötlet nem is váratott magára. A
Weiss testvérek 1882.-ben kibéreltek egy lakást a budapesti Lövölde tér 3 szám
alatt, ahol „szelencékben tárolható húskészítményeket” kezdtek készíteni, amit
felajánlottak a Hadügyminisztériumnak, ahol a bemutatott terméket elfogadták. A
komoly mennyiségű rendelés reményében néhány hónap alatt létrehoztak egy
gyártelepet a Közvágóhíd mellett, a Soroksári út – Máriássy utca sarkán. Mivel a Hadügyminisztériummal már kialakult a jó üzleti kapcsolat, a konzervdobozokat gyártó bádogosműhely szabad kapacitását felhasználták az új rendszerű mannlicher puskákhoz szükséges töltény- tárak gyártására. És ha már volt tölténytár, vállalkoztak az elhasznált töltényhüvelyek
felújítására is. Ez már robbanásveszéllyel járt, meg is történt a baj. 1890.- ben
robbanás történt a lőszer üzemben, ezt követően a városi elöljáróság
megtiltotta Budapest belterületén a lőszer gyártását.
![]() |
Archív fénykép az építkezés kezdetéről |
Akkor
kerestek, és találtak a Weiss testvérek egy Budapesthez közeli lakatlan
területet a Csepel szigeten, ami alkalmasnak mutatkozott lőszerüzem
telepítésére. Ez pedig a Csepel községtől nyugatra, a homokbuckás János legelő
volt. Csepel, az akkor néhányszáz fős kis település nem is volt önálló község,
a ráckevei uradalomhoz tartozott. Itt kezdődött el a lőszer összeszerelő üzem
építése, a A később Hengerdombnak
elnevezett homokdombon, 1892.-ben. A lőszergyártás .
![]() |
W. M. lőszergyár a
századforduló környékén (korabeli archív fénykép) |
![]() |
A W.M. gyár az 1920.-as
években (archív fénykép). |
A trianoni
békeszerződés minimálisra csökkentette Magyarország részére a lőszergyártást,
amit csak állami vállalat végezhetett. Ezt úgy oldották meg, hogy Weiss Manfréd
harminc évre „bérbe adta” az államnak a lőszerüzemet. Ezen felül azonban a gyár
több üzemcsarnoka üresen állt, a dolgozó létszám alig haladta meg a hatezer
főt.
A gyárat át
kellett állítani a béketermelésre. A lőszer összeszerelő csarnokok egy részét
átadták az 1920.-ban létrehozott Csepeli Posztógyárnak, ennek fejében Weiss
Manfréd megkapta a Posztógyár részvényeinek 50%-át.
![]() |
Acélmű, Nagykalapács |
Weiss Manfréd
1922. december 25.-én, 65 éves korában meghalt. Az örökösök úgy döntöttek, hogy
a nehéz gazdasági és politikai körülmények között is, a gyár egyben marad, A
hatalmas gyár irányítását fiai és vejei vették át.
Beindították a
zománcedénygyár- tást, kályhagyártást, de azon kívül a varrótűtől, a
patkószegen át, az autógyártástól a repülőgépgyártásig mindennel próbálkoztak,
hogy a gyár kapacitását lekössék. A húszas években megindult a kerékpár, a
varrógép, és a acélcső gyártása is.
Újabb nagyobb
fejlesztést 1935.-ben az alumíniumgyártás bevezetése jelentette.
Alumíniumkohót, alumínium formaöntődét, prés és hengerművet létesítettek. Mivel
az alumíniumkohászatnak nagy az áramigénye, fejlesztették az Erőművet is. Az
alumínium program biztosította a későbbi, Horthyligeten létesített
repülőgépgyár anyag és alkatrész igényét. Az alumíniumkohó az 1944.-es
légitámadások során megsemmisült.
![]() |
Fémmű, alumínium meleghenger |
A gyár az
1930.-as évek végére újra teljes kapacitásával állt a hadügyi igények
kielégítésére.
Az 1944.-es
német megszállás idején az SS birtokába vette a csepeli gyárat, a gyárat eddig
vezető Weiss örökösöket – mivel zsidók voltak – külföldre szállították. A gyár
1945.- január 9.-ig, a szovjet csapatok bevonulásáig, a német hadsereg részére
dolgozott. A felszabadulás előtt a németek a gyár jelentős részét leszerelték
és elszállították, a gyár nagy része romokban hevert.
1945.- január
9.-töl A meglévő kapacitást a szovjet hadsereg ellátására használták fel.
![]() |
Szállításra váró Pannónia
motorkerékpárok |
A háború után
ismét át kellett térni a béketermelésre, de most már állami irányítás alatt. A
németek által leszerelt gépek egy részét sikerült visszaszerezni, a
légitámadások során elpusztult berendezéseket pótolni. A termelés jelentős
része a 300 millió Dolláros jóvátétel fejébe történt. Az országban végbement
társadalmi és politikai változások a gyárra os kihatással voltak. A gyárat
1948.-ban, az un. Fordulat évében elnevezték Rákosi Mátyás Vas és Fémműveknek.
Jelentős fejlesztések is voltak, elsősorban a szerszámgépgyártás és a
motorkerékpár gyártásban. Kialakították a gyár tröszti szervezetét, melyen
belül önálló gyárak tevékenykedtek. Ilyenek voltak a Fémmű, Acélmű, Csőgyár,
Vas és Acélöntödék, mint kohászati, a Szerszámgépgyár,
Egyedi
Gépgyár, Kerékpárgyár, Motorkerékpárgyár, Varrógépgyár, mint gépészeti
vállalatok. Ezeken kívül volt a SZÉRÜ (Szolgáltató és Raktározási Üzemek)
elnevezésű vállalat. A többszöri átszervezés során, és a Transzformátorgyár fel-
építésével ez a szervezeti forma többször változott.
![]() |
Weiss Manfréd síremléke |
1956.-után a
gyár nevét Csepel Vas és Fémművekre változtatták. Az 1960.-as években a gyárban
jelentős fejlesztések voltak. Felépült a Transzformátor gyár, megindult a
Pannónia motorkerékpárok gyártása, vákuum öntődé, új csőhegesztő üzem épült, új
folyamatos öntódék, présművek, színesfém hengerdék, cső és rúdhúzó üzemek
létesültek. A gyár (Tröszt) létszáma ekkor meghaladta a 35000 főt. Ebbe
beletartoztak a vidéken létesített, vagy már régebben vidéken működő Csepel Vas
és Fémművekhez csatolt kisebb üzemek.
Az 1989.-es
rendszerváltás után az egykori Weiss Manfréd gyár megszűnt létezni.
Üzemcsarnokait, a gépeket eladták magánvállalkozóknak, egy része üresen áll,
mások omladoznak. A szakembergárdát – amire Weiss még a legkritikusabb időben
is vigyázott – és a munkásokat szélnek eresztették, Weiss Manfréd meg, a
Salgótarjáni úti temetőben foroghat a sírjában.
Források: Berend
T. Iván – Ránki György: A Csepeli Vasmű rövid története
Wikipédia
Fotók: Kölcze Csaba
Kincs Lajos
Készítette: Kincs Lajos
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)