Ötleteket várunk

Kedves Túratársak!

A jövő évi buszos programokhoz várjuk ötleteiteket, merre mennétek szívesen kirándulni, mit szeretnétek megnézni? Azt nem ígérjük, hogy minden megvalósításra is kerül, de igyekszünk figyelembe venni a javaslatokat.
A javaslataitok vonatkozhatnak konkrét városra, helyre, látnivalóra, túrára, de akár tájegységre vagy általánosságban látnivalókra (pl. várak). Elsődlegesen olyan ötleteket várunk, ahol nem voltunk mostanában.

A javaslatokat a csepelituristak@gmail.com címre küldjétek!

Szurdoknézőben Ausztriában - beszámoló

2013. november 8 – 10.: Szurdok-nézőben Ausztriában

Három napos kiránduláson vettünk részt Kőszegen és környékén, valamint Ausztriában. Ez alatt a három nap alatt volt részünk napsütésben, ködben és esőben, de legfőképpen sok szép látnivalóban.

Első napunkon gyönyörű napsütéses időben Pannonhalmán, az Apátságban jártunk. Idegenvezetéssel csodáltuk meg a Bazilikát, az Altemplomot és a Könyvtárat, melyben közel 300 ezer kötetet tárolnak. A Bazilika az Apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány-levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az Apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el.

Nagycenk volt a következő megállóhelyünk, ahol a Széchenyi kastélyt és a Széchenyi Mauzóleumot láttuk.

Gróf Széchényi Antal generális 1741-ben helyezte át székhelyét Nagycenkre, ahol nagyjából 1750-re készült el a kastély-együttes és a franciakert. Széchényi Ferenc végrendeletében megosztotta birtokait két fia között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. Széchenyi István külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva mintagazdaságot hozott létre az 1820-ban átvett birtokon. A kastélyt 1834–1840 között Hild Ferdinánd soproni építésszel átépíttette. A korban még ritka fürdőszobákat és a vízöblítéses vécét őszintén megcsodálta az országgyűlési követség.  A következő birtokos, Széchenyi Béla (Széchenyi István fia) az angolparkot dendrológiai kertté formálta. A kastély a második világháborúban súlyosan megsérült. 

A Széchenyi-család mauzóleuma történelmi zarándokhely. Az évszázados hársfák árnyékában, a kriptaépületben alussza örök álmát Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Kapuja két hatalmas dór oszlop között nyílik. A bejárat felett látható orgona az 1800-as évekből származik és egykor Liszt Ferenc is játszott rajta.

A kripta lejárata fölött ez olvasható:

Voltunk, mint ti,

lesztek, mint mi,

por és hamu.

A sírbolt belső részében áll Széchenyi Pál kalocsai érsek tölgyfa koporsója. A mumifikálódott holttestet a család 1810-ben helyeztette ide a sopronbánfalvi pálos templom kriptájából.

Közeledvén Kőszegre, ahol a szállásunk volt, megálltunk még Sopronban egy kis városnézésre. Kőszegre már sötétben érkeztünk meg. Gyorsan kipakoltunk és mentünk az Arany Strucc étterembe vacsorázni.

Kőszeg gazdag múltja révén sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi városi címet kapott. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta el. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. 

Második napunkon szomorúan konstatáltuk, hogy az idő elromlott. Borongós, ködös, esős reggelre ébredtünk. Ettől függetlenül izgatottan vártuk ausztriai szurdok-néző programunkat. A Myrafalle vízesés és Steinwandklamm szurdok Alsó-Ausztriában, Bécstől nem messze található.

Szurdokbeli kirándulásunk felejthetetlen volt. Az út egy részében mindkét kezünkre szükségünk volt, sőt, időnként négykézláb mentünk egy-egy meredekebb terepen, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket!

Az út végén egy barlanghoz jutottunk, melyen keresztül kellett mennünk. A barlangban korom sötét volt, csak a kiépített kötél-korlát adott némi támpontot, hogy merre kell mennünk. Nagyon izgalmas volt!

Miután megmásztuk a hegyet, lefelé jöttünk a Myrafalle vízesés mentén. A látvánnyal nem tudtunk betelni!

Sajnos, az idő egyre rosszabbra fordult, eleredt az eső is. De ez a nap még tartogatott számunkra egy szép élményt.

A Hohe Wand Természeti Park 800 és 1.135 méter közötti magasságban elterülő erdős fennsík, mely jól kiépített úttal, sziklás ösvénnyel és sok kilátóterasszal rendelkezik. Mivel az idő párás, ködös volt, a teraszokról a panoráma sejtelmes, olykor félelmetes, de mindenképpen gyönyörű volt!

Utolsó napunkon ismét átléptük az osztrák határt: Írott-kő volt az úti cél. Első említése a XIV. századból származik, akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A XVII. században a Szálkő nevet kapta a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány-Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta. A Kilátótorony közepén határkő jelzi a trianoni osztrák-magyar határt. A Kilátó bejárata az osztrák oldalon van. A vasfüggöny idején a Kilátó épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett.

Írott-kőtől túraképpen – akinek kedve volt – lemehetett Velemre, vagy a buszunk elvitte oda.

Velem község és környéke lakott volt már az újkőkorban is. A tárgyi emlékek legjelentősebb lelőhelye a község feletti 582 méter magas Szent Vid-hegy. Itt egy, az i. e. XIII-XI. század idején kialakult, őskori erődített telep maradványait tárták fel, amely a hegyek alján futó kereskedelmi utat felügyelte. A közelben talált réznek és antimonnak köszönhetően kiemelkedő jelentőségű fémfeldolgozó és fémműves telep alakult ki az erődítmény aljában. Nem csak izgalmas történelme, de érintetlen vidéki bája is magával ragadott bennünket. Szinte mindegyik háznál árultak szelídgesztenyét, melynek sokan nem tudtunk ellenállni.

A túra után igazán jól esett egy lazító, pihentető fürdő a győri termálfürdőben.

Készítette: Bottyán Éva

Letöltés PDF-ben

Szurdoknézőben Ausztriában

Kedves Túratársak!

A hétvégi (2013.11.08-11.) Szurdoknézőben Ausztriában programunkon a reggeli és a vacsora az Arany Strucc Étteremben lesz Kőszegen!

Szilveszter Aggteleken

Az idei szilvesztert Aggteleken ünnepeljük, a Cseppkő Hotelben. A program része a szilveszteri buli, vacsora, műsor a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában.
A tervezett programot itt letölthetitek.

Jelentkezni Bóbics Jenőné Erzsikénél lehet (Tel: 277-08-36)
Tekintettel arra, hogy a szállásra előleget kell utalni, kérünk minden jelentkezőt, hogy 20.000 Ft előleget fizessen be!

Szurdok nézőben Ausztriában

2013. november 8-10. között Ausztriába látogatunk. Program itt letölthető!
Szállás: turistaszállóban, fürdőszobás szobákban. Reggeli, vacsora az Arany Strucc Étteremben.

Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsiknél! Tel.: 277-08-36

Túrázás a Pilisben

A 2013. október 5-i Túrázás a Pilisben kirándulás programját innen letölthetitek. Akit érdekel, kérjük minél előbb jelentkezzen Bóbics Jenőné Erzsikénél!

Hegyes-e a Hegyes-tető?

Kedves Túratársak!

A Hegyes-tetőre vezető túra a programban megjelölttől eltérően max. 7,5 km és 382 m a szintemelkedés. Amennyiben a busszal el tudunk jutni egy fentebbi parkolóig úgy a táv 6 km a szint pedig 200 m. (A problémát az okozza, hogy át kell jutnunk Nagymaroson a vasúton, és ezt aluljáróval oldották meg. Ha átfér a busz, akkor csökkenthető a táv. Illetve egy másik kerülő úton is próbálkozhatunk, reméljük valamelyik sikerülni fog.)

Annak, aki ezt sem vállalja, van egy másik út, ami Hegyes-tetőre nem visz fel, de Zebegénybe átvisz. Ez 4,6 km (vagy 3 km ha feljutunk a parkolóba) szint 200 m (vagy 0 m a parkolóból indulva.)

A lengyel Tátra vonzásában

Öt napos kirándulást tettünk Lengyelországban. Utunk Szlovákián át vezetett, tehát megálltunk Európa kulturális fővárosában, Kassán egy rövid városnézésre. Kassa Szlovákia második legnagyobb városa. A település ősidők óta lakott hely, ahol a XIII. században hospesek telepedtek le. A várost először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik, amikor Károly Róbert vezére, Görgey Jordán ostrom alá veszi a Csák Máté-párti várost. 1347-től szabad királyi város.

A város legnagyobb műemléke az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm. A dóm helyén már a XIII. században állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez, de csak 1520-ban fejezték be véglegesen a nagyméretű, háromhajós templomot. Szárnyas főoltára 1474 és 1477 között készült. A dóm altemplomában temették el 1906-ban, Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja.

Szlovákiában időzve Lubló várát is megtekintettük. A Poprád túloldalán emelkedő 200 méter magas hegytetőn áll Lubló vára, mely a XIV. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el Csák Mátétól királya számára. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi városi rangot kapott. 1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a szerződést, melyben 13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen kormányozták a városokat. 

A várat bejárva nagy meglepetésben volt részünk: a várudvaron sólyom-röptetést láttunk. Felejthetetlen élmény volt! 

Lengyelországot késő délután értük el. Szállásunk gyönyörű helyen volt: Bukowina Tatrzanskában, az Anna Hotelben.

A bőséges vacsora, majd a kiadós reggeli után egy különleges kaland várt ránk: lovaskocsival a Morskie Okohoz (tengerszem) mentünk (néhány edzett túratársunk gyalog tette meg a kétszer 9 km-es utat oda-vissza). A lovaskocsikázás egyedülálló élmény volt, azt hittük, ezt már nem lehet fokozni. De a tengerszemet megpillantva és körbejárva ebben már korántsem voltunk olyan biztosak. A képek magukért beszélnek!

Délután Zakopanetól siklóvasúttal felmentünk a Gubalówkára, ahonnan szép panoráma lehetett volna a Tátra csúcsaira, de sajnos a kilátást nagyon megzavarta a sok étterem és a bazársor, amitől vásári jelleget öltött a hegytető.

Következő napunkat Krakkónak és a wieliczkai Sóbányának szenteltük. Krakkó 1795-ig lengyel főváros volt, jelenleg közigazgatási, kulturális, oktatási és turisztikai központ. Krakkó a Visztula folyó partján fekszik. A város közelében a Kárpátok északi nyúlványai kapaszkodnak a magasba, de maga a város síkvidék jellegű. A Wawel egy mészkő-kiemelkedés a Visztula bal partján, 228 méterrel a tengerszint felett. A királyi palota, bástyák, és katedrális foglal helyet a hegy tetején. A lengyel királyok és több híres lengyel temetkezési helye is a hegyen fekvő katedrálisban található.  A katedrális altemplomában temették el Báthory Istvánt, aki lengyel király is volt 1575-1586 között.

A krakkói Főtér központi helyén áll az egykori kereskedelmi csarnok, a Posztóház. Az épület története még a XII. és a XIII. századra nyúlik vissza. Egyedi hangulatú most is, zajos, színes forgatag, ahol krakkói emléktárgyakat és népművészeti cikkeket lehet vásárolni.

A wieliczkai sóbányák Lengyelország legrégebbi sóbányái, a Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a XIII. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. A bánya, mely a világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, Wieliczka, egy Krakkó melletti kisváros alatt van. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől több tíz kilométerre elmozgatták.

A bánya jelenleg múzeum. A bánya 1976-tól lengyel műemléki listára került, 1978-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 1989-ben a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján is bejegyezték. 1989-től Lengyelország történelmi emlékhelye lett. A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek meg, melyekből az első – a Bono szint – 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327 méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal, termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig mintegy 7,5 millió m³.

 

Következő napunkat már mindannyian nagyon vártuk: tutajozás következett a Dunajec áttörésében.

A Pieniny hegység a Tátrától 30 km-re helyezkedik el, és a Központi Kárpátok legkeletibb tagja. A hegység 10 km hosszú és 4 km széles, déli részén a Dunajec-folyó folyik keresztül. A folyó gyönyörű hasadékvölgyet képez, melynek meredek, sziklás és szaggatott hegyoldalai festői tájképi részletekben bővelkednek.

A hasadék keletkezéséről több legenda mesél. A legérdekesebbek a népi mondák. Az egyik szerint Chrobry Boleslaw király kardjával hasította ketté a földet, hogy helyet adjon a folyónak.

Maga a tutajozás feledhetetlen élmény volt! A tutajok Sromowce-ből  indultak különleges útjukra. 15 km hosszú utat tettek meg, annak ellenére, hogy egyenes vonalban csak 6 km-re fekszik a végállomás, a Szczawnica. A szintkülönbség 36 m, a vízszinttől függően az út ideje 2-3 óra. Az út túlnyomó részén neutrális határterületen közlekednek a tutajok, mivel a Dunajec határfolyó, jobb oldalt Szlovákiát, bal oldalt Lengyelországot láthattuk.

A nap hátra lévő részében Nedec várát látogattuk meg, sajnos, csak kívülről. Olyan impozáns látványt nyújtott, hogy őszintén sajnáltuk, amiért nem láttuk belülről is. A Dunajec folyó partján magasodik a vár, mely farkasszemet néz az átellenben, a galíciai oldalon magasodó Czorszynnal. A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt. Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán kevéssel 1330 előtt. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne.

Utolsó napunkon Chocholówot látogattuk meg, ezt a tipikus helyi építészeti jegyeket viselő kis skanzen falut.

A nap legszebb programja még hátra volt. Hazafelé tartva Szlovákiában  Árva várát néztük meg kívül-belül. Csodálatos volt! Az Árva folyó felett keskeny hegygerincen áll Árva vára, amely az egykori Magyarország legfestőibb sasfészke. A vár legkorábbi része, a felsővár a XIII. században, a középső rész 1483 és 1543 között, az alsóvár 1556 és 1611 között épült. A vár ma is teljesen ép, értékes bútorai, műkincsei, falfestményei vannak. 1868 óta múzeum.

Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben

Fürdés a Velencei tónál (2013.07.20.)

Egy napos kiránduláson volt kis csapatunk a Velencei hegységben. A jó időt délutánra „rendeltük”, mert a Velencei tóban egy hosszabb fürdést tervezett András, a túravezetőnk. A napsütés nem is késett, sőt, már délelőtt is igen meleg volt. Először Nadapra mentünk, ahol a szintezési ősjegyeket néztük meg.

Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a Nadapi szintezési ősjegy. Ebből mindjárt kettő is van, az un. Adria feletti szint, valamint a később meghatározott Balti szint Főalappontja. Azért települtek ide, mert ez a terület, a Velencei-hegység a Kárpát medence legöregebb és legstabilabb képződménye. Minden ország saját tengerének közép szintjét határozta meg viszonyító magasságul, amit un. Felsőrendű szintezéssel telepítettek szét területükön és határozták meg tengerszint feletti magasságát. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország az Adriai-tenger középszintjét vette alapul, amit a trieszti kikötő mólóján mértek meg. Az eredeti Nadapi Ősjegy ennek alapján települt. A másik a Balti szint, (Balti tenger szintje Kronstadtban) a Varsói Szerződés államainak egységes katonai magasságmérését szolgálta, de meghonosodott az építészetben és a térképészetben is, nem kis kavarodást okozva, ugyanis a kettő között 63,5 cm magassági eltérés van. Mindkettő használatos ma is.

  

Nadap után a Bence hegyen át túráztunk egyet, a kilátóból pedig szép panoráma nyílt a Velencei tóra. A Bence-hegy 210 méter magas. Nadapi kilátónak is nevezik a hegy tetejét. A kilátópontról szinte körpanoráma látható.  Velencén megnéztük a műemlék-jellegű présházat, mely a XVIII-XIX. század fordulóján épült és Vörösmarty Mihályé volt. A présháztól is nagyon szép kilátás nyílt a tóra.

  

Visszamentünk Nadapra, mert meghatározott és előre bejelentett időpontban fogadnak látogatót a római katolikus templomban. Nem is csoda, hiszen itt őrzik és nagy becsben tartják azt a keresztelő-medencét, melyben egykor megkeresztelték Vörösmarty Mihályt. 1731-ben a település már a Ziráky grófi családé. Az általuk épített régi templomban keresztelték meg Vörösmartyt, amely már nem áll. A jelenlegi neogótikus templom mögött egy konzervált falmaradvány emlékeztet rá.

Miután a Nap egyre erősebben sütött, elindultunk Agárdra és ott öt óráig élveztük a víz és a nap örömeit. Bár a víz lehetett volna egy kicsit melegebb is, azért nagyon jó volt megmártózni benne!

Agárdról Kápolnásnyékre vezetett utunk, ahol a Vörösmarty Emlékházat néztük meg. A múzeum egy tágas kert közepén áll. Ebben a gazdatiszti házban töltötte a Vörösmarty Mihály gyermekéveit és ifjúságát. Itt helyezték el a halhatatlan reformkori költő személyes tárgyait és műveinek számos dokumentumát.

Az emlékmúzeumhoz 28 darabból álló vadgesztenyefa-sor vezet. A parkban néhány öreg ostorfa, feketefenyő és juharfa között Vörösmarty mellszobra áll.

Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben

Horvátország 2013.08.24-30.

A horvátországi utazás programját innen is letölthetitek. Időpont: 2013.08.24-30.

Jelentkezni lehet Bóbics Jenőné Erzsikénél 277-08-36.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A kirándulás ELMARAD!

Balatoni fürdőtúra

Egy napos kiránduláson voltunk egy szép, meleg nyári szombaton.

Először – amíg még nem volt nagyon meleg – túráztunk egy keveset (tényleg keveset, alig 5 km volt a táv, és nem is nehéz terepen). Alsóörsről a Csere hegyi kilátóhoz mentünk, ahol bizony meglepődtünk. A Kilátó és környéke gyönyörűen rendben tartott volt, még egy ott lakó őr/gondnok is vigyázott a rendre és a tisztaságra. Jóleső érzés volt ilyet látni. A Kilátóból csodás panoráma tárult elénk. Bizony, nehezünkre esett továbbindulni.

A Kilátó Padányi Gulyás Jenő tervei alapján épült 1935-ben, a 298 méter magas Csere-hegyre. A kilátó permi vörös homokkőből épült, s a reneszánsz és a gótika jegyeit viselte magán. Ez volt az első kőből épült kilátó a Balaton-felvidéken. A kilátó eredetileg 6,5 méter magasra épült, mert a környező fák alacsonyabbak voltak. Hamar a turisták közkedvelt célpontjává vált. Eredeti neve Horthy Miklós-kilátó volt, melyet az 1950-es években Szabadság-kilátóra kereszteltek. 

A kilátót sokat rongálták a nyári üdülőszezonban a Balatonalmádi gyermektáboraiban megszálló fiatalok, és az idő múltával a kilátó veszélyessé vált, ezért 1998-ban bezárták. Az alsóörsiek megalapították a Kilátóért egyesületet, mely azért küzdött,  hogy a kilátót újjáépítsék. 2001-ben a Széchenyi-terv keretén belül megszerezték a felújításhoz szükséges 35 millió forint felét, a másik feléről az alsóörsi önkormányzat gondoskodott. 2001-ben megkezdődött a felújítás, mely igen lassan haladt a terepviszonyok miatt. A kilátót megtoldották egy 5 méteres fa magaslattal, így a kilátó ma 11,5 méter magas. A kilátó mellé építettek továbbá egy gondnoki házat, mely a vandalizmus okozta károk elkerülése miatt volt szükséges, így ugyanis biztosítani tudták a kilátó, és a hozzá tartozó épületegyüttes 24 órás védelmét. A kilátóhoz vezető utat is felújították, valamint Kiállító épületet is építettek a kilátóhoz, mely jelenleg a helyi művészeknek szolgál galériaként. Bevezették a közműveket, és egy nyáron nyitva tartó büfét is létesítettek. Az építési munkálatokat a helyi építészmesterek végezték. A kilátó nevét az önkormányzat Csere-hegyi kilátóra változtatta.

A kilátóból látni lehet a Balatont, a környező hegyeket, Alsóörsöt, Balatonalmádit, Felsőörsöt. Tiszta időben látni lehet a Somogyi-dombságot, Veszprémet és Szentkirályszabadját is.

A túrát a Halász Csárdában pihentük ki, majd miután a Nap rendesen tette a dolgát, elindultunk Balatonkenesére, a strandra.

A Balcsi lehetett volna melegebb is, sajnos az elmúlt napokban kissé lehűlt a levegő és úgy látszik, a tó vize még nem melegedett vissza. Ez a kis csekélység azonban nem tartott vissza bennünket a fürdéstől. Közeledett az öt óra, amikor is gyülekeznünk kellett az induláshoz, és ekkor déja vu érzés fogott el bennünket: 2011-ben, mikor utoljára itt jártunk, ugyanúgy elkapott bennünket a zápor, mint most. Éppen megszáradtunk, mikor a semmiből vihar kerekedett és bőrig áztunk. A part egy szempillantás alatt kiürült. De szerencsére addigra mi már kifürödtük magunkat!

Balatonakarattyán a Rákóczi-ligeten megnéztük a 400 éves Rákóczi szilfát , a Magasparton, a lemenő nap fényében  pedig elbúcsúztunk a Balatontól. 

Készítette: Bottyán Éva

Beszámoló letöltése pdf-ben

"Szolgálati" közlemény - a lengyel úthoz

A "Lengyel-Tátra vonzásában" (2013.07.31-08.04.) úton résztvevők számára Bóbics Erzsi megköti a csoportos utasbiztosítást!

Kárpátalja

Bottyán Évi túratársnőnk 2 fős Kárpátaljai utat átadna. Ár megbeszélés szerint.

Időpont: 2013.05.30-06.02.

Akit érdekel hívja Évit a 30/488-9666 számon.

ÚTLEVÉL SZÜKSÉGES!

Túrázás a Gerecsében

2013. 05. 04.

Ezen a verőfényes szombaton Komárom megyében, a Gerecse hegységben túráztunk. Első állomásunk Gyermely volt. Egy rövid túra végén feljutottunk a Kálvária dombra, ahonnan pompás panorámában gyönyörködtünk.

Innen Gyarmatpusztára vezetett utunk, ahol Sándor Móric Mauzóleumát láttuk. Sajnos, nem tudtunk bemenni, pedig nagyon szívesen megnéztük volna belülről is!

Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket, melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk polgárnak emeltek egykor. Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település Gyarmatpuszta, mely először 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. A török időkben Gyarmat is elpusztult, és lakosait később a szomszédos településekről telepítették ide. A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.

Vadaskertjében egy XIX. században épített vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörű rokokó oltára és faragott padjai az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot, az "ördöglovas"-t. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.

Túra következett, mégpedig nem is kicsi: Tornyópusztáról Tatabányáig, a Szanatóriumig gyalogoltunk közel 9 km-t.

Agostyánban az Arborétumot néztük meg. A terület különlegességét már az Esterházyak is felismerték, és hozzáértő szemmel választották ki, telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket 1912-ben. Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett a „Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani vizsgálata” c. pályázat képezte. Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó-völgybe. Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A 31 hektáros területen közel 380 örökzöld és 40 lomblevelű fa- és cserjefaj található.  Az arborétumban jelenleg 293 különböző fásszárú növény található. Az 1950-60-as években telepített fák mára jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide. A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész fafaragó tábor tagjai készítettek.

Pihenőt a Római völgyi horgásztó melletti „kortyoldában” tartottunk. A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó a vidék egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető a tó vízminőségének javulásában is. A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt.  A tó i.sz. 150-től létezik. 1968-tól 1971-ig mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be. Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt.

Hazafelé menet egy kicsit még megpihentünk Tatán, a Kálvária lábánál, majd fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva érkeztünk – még sötétedés előtt – Budapestre.

Készítette: Bottyán Éva

Beszámoló letöltése pdf-ben

Képek

Séta a Weiss Manfréd gyárban

2013. 04. 17.

Hogyan lesz a húskonzervből lőszer

A Csepeli kórház

Az elmúlt évben több túratársunk vetette fel, lehetne-e egy túrát szervezni a Csepel Művekben? Mivel a túratársak többsége nem járt még ilyen nagy gyárban, a 2013.-évi túratervbe bevettük a csepeli W.M. gyár meglátogatását. Érdemes volt, mert a programon negyven fő jelent meg.

A találkozó a csepeli HÉV csepeli végállomásán volt. Első néhány perces megállónk még a gyáron kívül, a Csepeli Kórház előtt volt. A Csepeli kórházat ugyanis Weiss Manfréd, a gyár alapítója 1922-ben építtette. Ugyancsak Weiss építtette a kórház környékén látható kertes lakóházakat, a gyárban dolgozó szakemberek számára.

Az egykori Csepeli Posztógyár szövödéje

A kórházzal szemben áll a megszűnt Csepeli Posztógyár egykori szövödéje, ami az I. világháború végéig a W.M. lőszergyár egyik csarnoka volt. A Trianoni Békeszerződésben korlátozták a lőszergyártást, ezért ezt a lőszer összeszerelő csarnokot Weiss átadta az 1920-ban alapított Csepeli Posztógyárnak, aminek Ő is 50%-os résztulajdonosa volt

A volt  Szerszámgépgyár gépműhelye – most üres

Amint beléptünk a gyár III.-as kapuján, a városban kezdődő Déli utca folytatódik. Baloldalán megláttuk az egykori Szerszámgépgyár két hatalmas csarnokát. Első a marógép szerelde, a második a Szerszámgépgyár gépműhelye volt. Ebben készítették az itt készülő szerszámgépek alkatrészeit. A száz méter hosszú csarnokok az 1920.-as években épültek, benne repülőgépgyártás is folyt. Most nagy részük üres Az út másik oldalán a Kerékpár gyár épületei állnak, Az I. világháború idején ott is lőszergyártás folyt. A kerékpárgyártás 1929.- ben kezdődött. Az épületek egy részét most külföldi cég használja.

Omladozik a volt Motorkerékpár gyár szereldéje

A Déli utca és a Központi út kereszteződésében áll az egykori Egyedi Gépgyár emeletes irodaépülete, amiben az Egyedi Gépgyár igazgatósága, és ebédlője is volt. Most, a felirat szerint munkásszálló működik benne. A központi úton, az egyedigépgyári épület után áll az egykori Motorkerékpár gyár omladozó üzemcsarnoka A szebb napokat látott, üzemcsarnokban szerelték össze a világszerte ismert Pannónia motorkerékpárokat.

Tovább mentünk a Déli utcán, az Erőmű felé. Ez a terület az Egyedi Gépgyár birodalma volt. Gyártmányai, különféle célgépek a Világ sok országában ismertek voltak.

Az Erőműben már vártak minket. Rövid munkavédelmi tájékoztató után a csoport kettévált, mivel negyven főt nem tudtak egyszerre bekísérni a kazánházba. Egyik felét bekísérték a régi Erőmű kazánházába, ahol az automatikusan működő kazánok biztosítják a csepeli lakótelepek távfűtését. Miután mindkét csoport megnézte a kazántermet, amiben a sok cső között el is lehet tévedni, felmentünk a vezérlőterembe, ahonnan irányítani és figyelemmel lehet kísérni az erőmű működését. Ez után megnéztük a hűtővíztisztító és tároló medencéket. Útközben láttuk a Weiss Manfréd, építtette régi erőmű megmaradt épületét, ami a hozzá tartozó kéményekkel együtt az Ipari Műemlék cím várományosa.

A műemlék erőmű

A hosszúra sikeredett Erőmű látogatás után a közeli Hengerdombnál álltunk meg. A Hengerdomb arról nevezetes, hogy Weiss Manfréd itt kezdte meg a csepeli lőszergyár építését 1892.-ben.

De ki is volt ez a Weiss Manfréd? Kik is voltak Weissék, hogy kerültek Csepelre? A mai fiatal generáció, de talán a középkorúak többsége sem tud válaszolni erre a kérdésre.

Weiss  Manfréd és családja
1893.-ban 

A zsidó vallású, pipakészítő kisiparos Baruch Weiss családjával

valószínűleg Morvaországból települt Magyarországra a XIX. Század első felében,. A falusi pipafaragó fia, Weiss B. Adolf már nem maradt meg apja foglalkozásánál, a jövedelmezőbb terménykereskedésre adta a fejét. A terménykereskedés magas profitot biztosított. Néhány év múlva székhelyét Pestre telepítette, és később legidősebb fiát, Bertholdot is bevette üzleti tevékenységében. A század 50-es éveiben már jelentős vagyonnal rendelkeztek, amivel a kiegyezés utáni időkben betársultak több malom alapításába, ezzel előre léptek az ipari tőkések sorába.

Manfréd, Weiss B. Adolf legkisebb fia, 1857.-ben született Pesten, ahol kereskedelmi akadémiát végzett, gyakorlati éveit pedig Hamburgban, egy kereskedelmi cégnél töltötte. 1877.-ben hazajött, bekapcsolódott bátyja, Berthold üzleti tevékenységébe. De hogy hogyan lett a malomiparból konzervgyár lőszergyár, majd, Magyarország egyik legnagyobb nehézipari gyáróriása, ezt jöttünk megtudni a volt Csepel Vas és Fémművekbe.

A Közvágóhíd melletti konzervgyár
(korabeli tusrajz)

A két Weiss testvér, immár üzlettársak is, hatalmas tőkére tettek szert malomipari tevékenységükkel. A felhalmozott tőke azonban gyarapodni akar. Az ötlet nem is váratott magára. A Weiss testvérek 1882.-ben kibéreltek egy lakást a budapesti Lövölde tér 3 szám alatt, ahol „szelencékben tárolható húskészítményeket” kezdtek készíteni, amit felajánlottak a Hadügyminisztériumnak, ahol a bemutatott terméket elfogadták. A komoly mennyiségű rendelés reményében néhány hónap alatt létrehoztak egy gyártelepet a Közvágóhíd mellett, a Soroksári út – Máriássy utca sarkán. Mivel a Hadügyminisztériummal már kialakult a jó üzleti kapcsolat, a konzervdobozokat gyártó bádogosműhely szabad kapacitását felhasználták az új rendszerű mannlicher puskákhoz szükséges töltény- tárak gyártására. És ha már volt tölténytár, vállalkoztak az elhasznált töltényhüvelyek felújítására is. Ez már robbanásveszéllyel járt, meg is történt a baj. 1890.- ben robbanás történt a lőszer üzemben, ezt követően a városi elöljáróság megtiltotta Budapest belterületén a lőszer gyártását.

Archív fénykép az építkezés kezdetéről

Akkor kerestek, és találtak a Weiss testvérek egy Budapesthez közeli lakatlan területet a Csepel szigeten, ami alkalmasnak mutatkozott lőszerüzem telepítésére. Ez pedig a Csepel községtől nyugatra, a homokbuckás János legelő volt. Csepel, az akkor néhányszáz fős kis település nem is volt önálló község, a ráckevei uradalomhoz tartozott. Itt kezdődött el a lőszer összeszerelő üzem építése, a A később Hengerdombnak elnevezett homokdombon, 1892.-ben. A lőszergyártás .

W. M. lőszergyár a századforduló környékén
(korabeli archív fénykép)

jó üzletnek bizonyult. Weiss Manfréd, aki 1894.-töl egyedül vezette a gyárat, berendezkedett a lőszergyártáshoz szükséges fémek ötvözetek előállítására is, Fémöntődét, martin acélművet, hengerlő és húzóművet telepített. A századfordulóra már ötezer fő dolgozott a gyárban. Az üzletek pedig nem erkölcsi, vagy ideológiai alapon köttetnek. Az 1905.-ben kitört orosz – japán háborúban mindkét félnek megbízható szállítója volt a Weiss Manfréd lőszergyár. Ilyen üzleti előzmények után, a gyár az I. világháború kezdetére már tízezer főnyi alkalmazottal, és jelentős készletekkel állt a hadsereg rendelkezésére. A háború végére az alkalmazott létszám 30000 főre, az 1914.-évinek háromszorosára nőtt.

A W.M. gyár az 1920.-as években
(archív fénykép).

A trianoni békeszerződés minimálisra csökkentette Magyarország részére a lőszergyártást, amit csak állami vállalat végezhetett. Ezt úgy oldották meg, hogy Weiss Manfréd harminc évre „bérbe adta” az államnak a lőszerüzemet. Ezen felül azonban a gyár több üzemcsarnoka üresen állt, a dolgozó létszám alig haladta meg a hatezer főt.

A gyárat át kellett állítani a béketermelésre. A lőszer összeszerelő csarnokok egy részét átadták az 1920.-ban létrehozott Csepeli Posztógyárnak, ennek fejében Weiss Manfréd megkapta a Posztógyár részvényeinek 50%-át.

Acélmű, Nagykalapács

Weiss Manfréd 1922. december 25.-én, 65 éves korában meghalt. Az örökösök úgy döntöttek, hogy a nehéz gazdasági és politikai körülmények között is, a gyár egyben marad, A hatalmas gyár irányítását fiai és vejei vették át.

Beindították a zománcedénygyár- tást, kályhagyártást, de azon kívül a varrótűtől, a patkószegen át, az autógyártástól a repülőgépgyártásig mindennel próbálkoztak, hogy a gyár kapacitását lekössék. A húszas években megindult a kerékpár, a varrógép, és a acélcső gyártása is.

Újabb nagyobb fejlesztést 1935.-ben az alumíniumgyártás bevezetése jelentette. Alumíniumkohót, alumínium formaöntődét, prés és hengerművet létesítettek. Mivel az alumíniumkohászatnak nagy az áramigénye, fejlesztették az Erőművet is. Az alumínium program biztosította a későbbi, Horthyligeten létesített repülőgépgyár anyag és alkatrész igényét. Az alumíniumkohó az 1944.-es légitámadások során megsemmisült.

Fémmű,
alumínium meleghenger

A gyár az 1930.-as évek végére újra teljes kapacitásával állt a hadügyi igények kielégítésére.

Az 1944.-es német megszállás idején az SS birtokába vette a csepeli gyárat, a gyárat eddig vezető Weiss örökösöket – mivel zsidók voltak – külföldre szállították. A gyár 1945.- január 9.-ig, a szovjet csapatok bevonulásáig, a német hadsereg részére dolgozott. A felszabadulás előtt a németek a gyár jelentős részét leszerelték és elszállították, a gyár nagy része romokban hevert.

1945.- január 9.-töl A meglévő kapacitást a szovjet hadsereg ellátására használták fel.

Szállításra váró Pannónia
motorkerékpárok

A háború után ismét át kellett térni a béketermelésre, de most már állami irányítás alatt. A németek által leszerelt gépek egy részét sikerült visszaszerezni, a légitámadások során elpusztult berendezéseket pótolni. A termelés jelentős része a 300 millió Dolláros jóvátétel fejébe történt. Az országban végbement társadalmi és politikai változások a gyárra os kihatással voltak. A gyárat 1948.-ban, az un. Fordulat évében elnevezték Rákosi Mátyás Vas és Fémműveknek. Jelentős fejlesztések is voltak, elsősorban a szerszámgépgyártás és a motorkerékpár gyártásban. Kialakították a gyár tröszti szervezetét, melyen belül önálló gyárak tevékenykedtek. Ilyenek voltak a Fémmű, Acélmű, Csőgyár, Vas és Acélöntödék, mint kohászati, a Szerszámgépgyár,

Egyedi Gépgyár, Kerékpárgyár, Motorkerékpárgyár, Varrógépgyár, mint gépészeti vállalatok. Ezeken kívül volt a SZÉRÜ (Szolgáltató és Raktározási Üzemek) elnevezésű vállalat. A többszöri átszervezés során, és a Transzformátorgyár fel- építésével ez a szervezeti forma többször változott.

Weiss Manfréd síremléke

1956.-után a gyár nevét Csepel Vas és Fémművekre változtatták. Az 1960.-as években a gyárban jelentős fejlesztések voltak. Felépült a Transzformátor gyár, megindult a Pannónia motorkerékpárok gyártása, vákuum öntődé, új csőhegesztő üzem épült, új folyamatos öntódék, présművek, színesfém hengerdék, cső és rúdhúzó üzemek létesültek. A gyár (Tröszt) létszáma ekkor meghaladta a 35000 főt. Ebbe beletartoztak a vidéken létesített, vagy már régebben vidéken működő Csepel Vas és Fémművekhez csatolt kisebb üzemek.

Az 1989.-es rendszerváltás után az egykori Weiss Manfréd gyár megszűnt létezni. Üzemcsarnokait, a gépeket eladták magánvállalkozóknak, egy része üresen áll, mások omladoznak. A szakembergárdát – amire Weiss még a legkritikusabb időben is vigyázott – és a munkásokat szélnek eresztették, Weiss Manfréd meg, a Salgótarjáni úti temetőben foroghat a sírjában.

Források: Berend T. Iván – Ránki György: A Csepeli Vasmű rövid története

 Wikipédia

Fotók: Kölcze Csaba

           Kincs Lajos

Készítette: Kincs Lajos

                  Túravezető

Beszámoló letöltése pdf-ben
Képek