Bottyán Évi túratársnőnk 2 fős Kárpátaljai utat átadna. Ár megbeszélés szerint.
Időpont: 2013.05.30-06.02.
Akit érdekel hívja Évit a 30/488-9666 számon.
ÚTLEVÉL SZÜKSÉGES!
A Csepeli Turisták élménybeszámolóit valamint programjait olvashatod ezen az oldalon.
2013. május 28., kedd
2013. május 26., vasárnap
Túrázás a Gerecsében
2013. 05. 04.
Ezen a verőfényes szombaton Komárom megyében, a
Gerecse hegységben túráztunk. Első állomásunk Gyermely volt. Egy rövid túra végén feljutottunk a Kálvária dombra,
ahonnan pompás panorámában gyönyörködtünk.

Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek
tanúsága szerint már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti
Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi
emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket,
melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk
polgárnak emeltek egykor. Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település
Gyarmatpuszta, mely először 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez
a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. A török időkben Gyarmat
is elpusztult, és lakosait később a szomszédos településekről telepítették ide.
A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.
Vadaskertjében egy XIX. században épített
vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörű rokokó oltára és faragott padjai
az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot,
az "ördöglovas"-t. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának
akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.
Túra következett, mégpedig nem is kicsi: Tornyópusztáról Tatabányáig, a
Szanatóriumig gyalogoltunk közel 9 km-t.
Agostyánban az Arborétumot néztük meg. A terület
különlegességét már az Esterházyak is felismerték, és hozzáértő szemmel
választották ki, telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket 1912-ben.
Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar
Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett a
„Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani
vizsgálata” c. pályázat képezte. Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve
jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó-völgybe.
Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A 31
hektáros területen közel 380 örökzöld és 40 lomblevelű fa- és cserjefaj
található. Az arborétumban jelenleg 293
különböző fásszárú növény található. Az 1950-60-as években telepített fák mára
jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban
egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide.
A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész
fafaragó tábor tagjai készítettek.
Pihenőt
a Római völgyi horgásztó melletti „kortyoldában” tartottunk. A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom
megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse
lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó a vidék
egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető
a tó vízminőségének javulásában is. A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római
korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt. A tó i.sz. 150-től létezik. 1968-tól 1971-ig
mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be.
Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa
vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt.
Hazafelé
menet egy kicsit még megpihentünk Tatán, a Kálvária lábánál, majd fáradtan, de
szép élményekkel gazdagodva érkeztünk – még sötétedés előtt – Budapestre.
Készítette: Bottyán Éva
2013. május 10., péntek
Séta a Weiss Manfréd gyárban
2013. 04. 17.
Hogyan lesz a húskonzervből lőszer
![]() |
A Csepeli kórház |
Az elmúlt
évben több túratársunk vetette fel, lehetne-e egy túrát szervezni a Csepel
Művekben? Mivel a túratársak többsége nem járt még ilyen nagy gyárban, a
2013.-évi túratervbe bevettük a csepeli W.M. gyár meglátogatását. Érdemes volt,
mert a programon negyven fő jelent meg.
A találkozó a
csepeli HÉV csepeli végállomásán volt. Első néhány perces megállónk még a
gyáron kívül, a Csepeli Kórház előtt volt. A Csepeli kórházat ugyanis Weiss
Manfréd, a gyár alapítója 1922-ben építtette. Ugyancsak Weiss építtette a
kórház környékén látható kertes lakóházakat, a gyárban dolgozó szakemberek
számára.
![]() |
Az egykori Csepeli Posztógyár szövödéje |
![]() |
A volt Szerszámgépgyár gépműhelye – most üres |
Amint
beléptünk a gyár III.-as kapuján, a városban kezdődő Déli utca folytatódik. Baloldalán
megláttuk az egykori Szerszámgépgyár két hatalmas csarnokát. Első a marógép szerelde,
a második a Szerszámgépgyár gépműhelye volt. Ebben készítették az itt készülő szerszámgépek
alkatrészeit. A száz méter hosszú csarnokok az 1920.-as években épültek, benne repülőgépgyártás
is folyt. Most nagy részük üres Az
út másik oldalán a Kerékpár gyár épületei állnak, Az I. világháború idején ott
is lőszergyártás folyt. A kerékpárgyártás 1929.- ben
kezdődött. Az épületek egy részét most külföldi cég használja.
![]() |
Omladozik a volt Motorkerékpár gyár szereldéje |
A Déli utca és
a Központi út kereszteződésében áll az egykori Egyedi Gépgyár emeletes irodaépülete, amiben az Egyedi Gépgyár igazgatósága,
és ebédlője is volt. Most, a felirat szerint munkásszálló működik benne. A
központi úton, az egyedigépgyári épület után áll az egykori Motorkerékpár gyár omladozó
üzemcsarnoka A szebb napokat látott, üzemcsarnokban szerelték össze a
világszerte ismert Pannónia motorkerékpárokat.
Tovább mentünk
a Déli utcán, az Erőmű felé. Ez a terület az Egyedi Gépgyár birodalma volt.
Gyártmányai, különféle célgépek a Világ sok országában ismertek voltak.
Az Erőműben
már vártak minket. Rövid munkavédelmi tájékoztató után a csoport kettévált,
mivel negyven főt nem tudtak egyszerre bekísérni a kazánházba. Egyik felét
bekísérték a régi Erőmű kazánházába, ahol az automatikusan működő kazánok
biztosítják a csepeli lakótelepek távfűtését. Miután mindkét csoport megnézte a
kazántermet, amiben a sok cső között el is lehet tévedni, felmentünk a
vezérlőterembe, ahonnan irányítani és figyelemmel lehet kísérni az erőmű
működését. Ez után megnéztük a hűtővíztisztító és tároló medencéket. Útközben
láttuk a Weiss Manfréd, építtette régi erőmű megmaradt épületét, ami a hozzá
tartozó kéményekkel együtt az Ipari Műemlék cím várományosa.
![]() |
A műemlék erőmű |
A hosszúra
sikeredett Erőmű látogatás után a közeli Hengerdombnál álltunk meg. A
Hengerdomb arról nevezetes, hogy Weiss Manfréd itt kezdte meg a csepeli
lőszergyár építését 1892.-ben.
De ki is volt
ez a Weiss Manfréd? Kik is voltak Weissék, hogy kerültek Csepelre? A mai fiatal
generáció, de talán a középkorúak többsége sem tud válaszolni erre a kérdésre.
![]() |
Weiss Manfréd és családja 1893.-ban |
A zsidó
vallású, pipakészítő kisiparos Baruch Weiss családjával
valószínűleg Morvaországból
települt Magyarországra a XIX.
Század első felében,. A falusi
pipafaragó fia, Weiss B. Adolf már nem maradt meg apja foglalkozásánál, a
jövedelmezőbb terménykereskedésre adta a fejét. A terménykereskedés magas
profitot biztosított. Néhány év múlva székhelyét Pestre telepítette, és később
legidősebb fiát, Bertholdot is bevette üzleti tevékenységében. A század 50-es
éveiben már jelentős vagyonnal rendelkeztek, amivel a kiegyezés utáni időkben
betársultak több malom alapításába, ezzel előre léptek az ipari tőkések sorába.
Manfréd, Weiss
B. Adolf legkisebb fia, 1857.-ben született Pesten, ahol kereskedelmi akadémiát
végzett, gyakorlati éveit pedig Hamburgban, egy kereskedelmi cégnél töltötte.
1877.-ben hazajött, bekapcsolódott bátyja, Berthold üzleti tevékenységébe. De
hogy hogyan lett a malomiparból konzervgyár lőszergyár, majd, Magyarország egyik
legnagyobb nehézipari gyáróriása, ezt jöttünk megtudni a volt Csepel Vas és
Fémművekbe.
![]() |
A Közvágóhíd melletti konzervgyár (korabeli tusrajz) |
A két Weiss testvér, immár
üzlettársak is, hatalmas tőkére tettek szert malomipari tevékenységükkel. A
felhalmozott tőke azonban gyarapodni akar. Az ötlet nem is váratott magára. A
Weiss testvérek 1882.-ben kibéreltek egy lakást a budapesti Lövölde tér 3 szám
alatt, ahol „szelencékben tárolható húskészítményeket” kezdtek készíteni, amit
felajánlottak a Hadügyminisztériumnak, ahol a bemutatott terméket elfogadták. A
komoly mennyiségű rendelés reményében néhány hónap alatt létrehoztak egy
gyártelepet a Közvágóhíd mellett, a Soroksári út – Máriássy utca sarkán. Mivel a Hadügyminisztériummal már kialakult a jó üzleti kapcsolat, a konzervdobozokat gyártó bádogosműhely szabad kapacitását felhasználták az új rendszerű mannlicher puskákhoz szükséges töltény- tárak gyártására. És ha már volt tölténytár, vállalkoztak az elhasznált töltényhüvelyek
felújítására is. Ez már robbanásveszéllyel járt, meg is történt a baj. 1890.- ben
robbanás történt a lőszer üzemben, ezt követően a városi elöljáróság
megtiltotta Budapest belterületén a lőszer gyártását.
![]() |
Archív fénykép az építkezés kezdetéről |
Akkor
kerestek, és találtak a Weiss testvérek egy Budapesthez közeli lakatlan
területet a Csepel szigeten, ami alkalmasnak mutatkozott lőszerüzem
telepítésére. Ez pedig a Csepel községtől nyugatra, a homokbuckás János legelő
volt. Csepel, az akkor néhányszáz fős kis település nem is volt önálló község,
a ráckevei uradalomhoz tartozott. Itt kezdődött el a lőszer összeszerelő üzem
építése, a A később Hengerdombnak
elnevezett homokdombon, 1892.-ben. A lőszergyártás .
![]() |
W. M. lőszergyár a
századforduló környékén (korabeli archív fénykép) |
![]() |
A W.M. gyár az 1920.-as
években (archív fénykép). |
A trianoni
békeszerződés minimálisra csökkentette Magyarország részére a lőszergyártást,
amit csak állami vállalat végezhetett. Ezt úgy oldották meg, hogy Weiss Manfréd
harminc évre „bérbe adta” az államnak a lőszerüzemet. Ezen felül azonban a gyár
több üzemcsarnoka üresen állt, a dolgozó létszám alig haladta meg a hatezer
főt.
A gyárat át
kellett állítani a béketermelésre. A lőszer összeszerelő csarnokok egy részét
átadták az 1920.-ban létrehozott Csepeli Posztógyárnak, ennek fejében Weiss
Manfréd megkapta a Posztógyár részvényeinek 50%-át.
![]() |
Acélmű, Nagykalapács |
Weiss Manfréd
1922. december 25.-én, 65 éves korában meghalt. Az örökösök úgy döntöttek, hogy
a nehéz gazdasági és politikai körülmények között is, a gyár egyben marad, A
hatalmas gyár irányítását fiai és vejei vették át.
Beindították a
zománcedénygyár- tást, kályhagyártást, de azon kívül a varrótűtől, a
patkószegen át, az autógyártástól a repülőgépgyártásig mindennel próbálkoztak,
hogy a gyár kapacitását lekössék. A húszas években megindult a kerékpár, a
varrógép, és a acélcső gyártása is.
Újabb nagyobb
fejlesztést 1935.-ben az alumíniumgyártás bevezetése jelentette.
Alumíniumkohót, alumínium formaöntődét, prés és hengerművet létesítettek. Mivel
az alumíniumkohászatnak nagy az áramigénye, fejlesztették az Erőművet is. Az
alumínium program biztosította a későbbi, Horthyligeten létesített
repülőgépgyár anyag és alkatrész igényét. Az alumíniumkohó az 1944.-es
légitámadások során megsemmisült.
![]() |
Fémmű, alumínium meleghenger |
A gyár az
1930.-as évek végére újra teljes kapacitásával állt a hadügyi igények
kielégítésére.
Az 1944.-es
német megszállás idején az SS birtokába vette a csepeli gyárat, a gyárat eddig
vezető Weiss örökösöket – mivel zsidók voltak – külföldre szállították. A gyár
1945.- január 9.-ig, a szovjet csapatok bevonulásáig, a német hadsereg részére
dolgozott. A felszabadulás előtt a németek a gyár jelentős részét leszerelték
és elszállították, a gyár nagy része romokban hevert.
1945.- január
9.-töl A meglévő kapacitást a szovjet hadsereg ellátására használták fel.
![]() |
Szállításra váró Pannónia
motorkerékpárok |
A háború után
ismét át kellett térni a béketermelésre, de most már állami irányítás alatt. A
németek által leszerelt gépek egy részét sikerült visszaszerezni, a
légitámadások során elpusztult berendezéseket pótolni. A termelés jelentős
része a 300 millió Dolláros jóvátétel fejébe történt. Az országban végbement
társadalmi és politikai változások a gyárra os kihatással voltak. A gyárat
1948.-ban, az un. Fordulat évében elnevezték Rákosi Mátyás Vas és Fémműveknek.
Jelentős fejlesztések is voltak, elsősorban a szerszámgépgyártás és a
motorkerékpár gyártásban. Kialakították a gyár tröszti szervezetét, melyen
belül önálló gyárak tevékenykedtek. Ilyenek voltak a Fémmű, Acélmű, Csőgyár,
Vas és Acélöntödék, mint kohászati, a Szerszámgépgyár,
Egyedi
Gépgyár, Kerékpárgyár, Motorkerékpárgyár, Varrógépgyár, mint gépészeti
vállalatok. Ezeken kívül volt a SZÉRÜ (Szolgáltató és Raktározási Üzemek)
elnevezésű vállalat. A többszöri átszervezés során, és a Transzformátorgyár fel-
építésével ez a szervezeti forma többször változott.
![]() |
Weiss Manfréd síremléke |
1956.-után a
gyár nevét Csepel Vas és Fémművekre változtatták. Az 1960.-as években a gyárban
jelentős fejlesztések voltak. Felépült a Transzformátor gyár, megindult a
Pannónia motorkerékpárok gyártása, vákuum öntődé, új csőhegesztő üzem épült, új
folyamatos öntódék, présművek, színesfém hengerdék, cső és rúdhúzó üzemek
létesültek. A gyár (Tröszt) létszáma ekkor meghaladta a 35000 főt. Ebbe
beletartoztak a vidéken létesített, vagy már régebben vidéken működő Csepel Vas
és Fémművekhez csatolt kisebb üzemek.
Az 1989.-es
rendszerváltás után az egykori Weiss Manfréd gyár megszűnt létezni.
Üzemcsarnokait, a gépeket eladták magánvállalkozóknak, egy része üresen áll,
mások omladoznak. A szakembergárdát – amire Weiss még a legkritikusabb időben
is vigyázott – és a munkásokat szélnek eresztették, Weiss Manfréd meg, a
Salgótarjáni úti temetőben foroghat a sírjában.
Források: Berend
T. Iván – Ránki György: A Csepeli Vasmű rövid története
Wikipédia
Fotók: Kölcze Csaba
Kincs Lajos
Készítette: Kincs Lajos
2013. május 3., péntek
Tavasz a zempléni tájakon
![]() |
Golop |
![]() |
Golop |
![]() |
Komlóska - Ruszin tájház kívülről |

Sárospatakon már többször jártunk, de a Bodrog partján és a Rákóczi-várban mindig jó sétálgatni. A sétánk alkalmával még egy pávában is gyönyörködhettünk.
Sárospatak már az őskorban is lakott volt. Zsigmond királytól szabad királyi városi rangot, Mátyástól pedig vásártartási jogot kapott. 1531-ben megalapították a már legendássá vált Sárospataki Református Kollégiumot. Sárospatak várát több híres nemesi család is birtokolta, többek között a Dobó család, a Lorántffyak, majd a Rákóczi család. A város lakói aktív részt vállaltak az 1848-49-es szabadságharcban.
Sétánk végeztével Sátoraljaújhelyre indultunk a szállásunkra. Vacsora után esti sétát tettünk a városban.
![]() |
Sárospatak |
Másnap reggeli után megcsodáltuk a Városháza szép épületét kívül-belül, láttuk az erkélyt, melyről Kossuth a híres beszédét mondta.
![]() |
Tőketerebes |
![]() |
Morske Oko |
Megpihentünk a Medvedombnál (Medvedina) a Széles-tó partján, majd még egy tó következett: a Vinnéi tó.
Szállásunk felé haladva megálltunk a piarista templomnál, melyet sajnos csak kívülről csodálhattunk.
Vacsora után tartottunk egy kis tere-ferét, melyet – szokás szerint – közös nótázással fejeztünk be.
![]() |
Borsi |
![]() |
Kisvasút |
Telkibányán csak egy rövid megállónk volt, hiszen nem is olyan régen jártunk már itt. Megnéztük az Aranybányászok emlékművét, vetettünk egy pillantás az Aranygombos templomra, megcsodáltuk a fából faragott „bányászokat”. Telkibányát 1270-ben említik először, mint bányatelepet. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. 1367-ben Nagy Lajos bányavárossá emelte.
![]() |
A gönci hordó |
Göncön tett látogatásunk után hazafelé vettük az irányt.
Ez a kirándulásunk is sokáig emlékezetes marad. Hiszen nem mindig láthat az ember olyan tengerszemet, mely egyszerre hordozza a tél és a tavasz jegyeit. De a kirándulás minden programja érdekes volt és szép emlékeket őrzünk majd róla.
Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése pdf-ben
Képek (Bottyán Éva)
Képek (Martin Edit)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)