2013. február 10., vasárnap

Látogatás a Kiscelli Múzeumban


Látogatás a Kiscelli Múzeumban
2013. 02. 06


A múzeum udvari kapuja
Mit tehetnek a gyalogos turisták, ha a program úgy szól, hogy „Túra a budai hegyekben, időjárásnak megfelelően” De az időjárás kegyetlen, és szeszélyes, napok óta esik az eső. Ennek ellenére, dacolva az időjárással, a gyülekezési helyen összejött huszonkét turista. A szakadó esőben, bokáig érő sárban dagonyázni nem a legnagyobb élmény. Viszont, ha eljött ennyi ember, a túrát meg kell tartani!

Mit tehet ilyenkor a túravezető? Fedett helyet keres, ahol nem ázik el a csapat, nem kell a sarat gyúrni, és érdekes dolgokat is találunk. Így került sor a Kiscelli Múzeum meglátogatására.

A bejárat
A múzeum megközelítésére kínálkozó optimális útvonalnak a nagykörúti 4–6–os, és a óbudai 17–es villamos kínálkozott.  A Margit híd budai hídfőnél azonban hiába vártunk húsz percet is a 17–es villamosra, a villamos nem jött! Kénytelenek voltunk a szentendrei HÉV-vel, és a Kolosy tértől a 165-ös autóbusszal, kerülő úton eljutni Kiscellre. A viszontagságos utazás után, némi késéssel érkeztünk a múzeumhoz, melynek személyzete tárt kapuval fogadott bennünket. A tárt kapu egyébként nem nekünk szólt, hanem egy televíziós stábnak, akik felszereléseiket cipelték be az épületbe. A személyzet kedvesen fogadta csoportunkat. Ilyen létszámú felnőtt csoport ritkán látogatja a múzeumot. Hamar átestünk a beléptetési ceremónián, ami abból állt, hogy a 70 év alattiaknak belépőjegyet kellett váltani, a 70 év felettiek meg ingyen mehettek be.

Arany Oroszlán Patika múzeum
Az első utunkba eső kiállítás az Arany Oroszlán Patika múzeum volt.  Érdeklődéssel néztük meg a régi cégjelképeket, a nyomdatörténeti kiállítást, szoborkiállítást és a képgalériát. Közvetlen bejárat van a templomtérbe, ahol különböző időszaki kiállításokat rendeznek, de itt színházi és operaelőadásokat is tartanak, mivel nagyon jó a templomtér akusztikája.

A múzeumban három órát töltöttünk el. Közben megtudtunk egyet-mást a helység múltjáról, nevének eredetéről is. És itt vissza kell tekintenünk egy ausztriai város, Mariazell történetére is.

Cégjelvények
A legenda szerint 1157. december 21-én este érkezett meg a környékre egy Magnus nevű bencés szerzetes St. Lambrechtből az ottani apát megbízásából, hogy az itt élők lelkipásztora legyen. Magnus magával hozta fából faragott kedves Mária-szobrát is. Ám az utat egy helyen hatalmas szikla zárta el, amelytől nem tudott tovább menni. A szerzetes a szobrot a sziklára tette, és segítségért fohászkodott Máriához. Csoda történt: a szikla kettéhasadt, így Magnus folytathatta az útját. Miután megérkezett, a szobrot egy farönkre tette és kis fakápolnát épített köré („Maria in der Zelle”= Mária a cellában), amely hamarosan a vidék hitéletének központjává, forgalmas búcsújáró hellyé vált. Így lett a hely neve Maria Zell, később Máriazell. 

Szoborcsarnok
A törökök kiűzése után a Zichy család birtokba vette óbudai birtokát. Zichy László és Zichy Péter 1702.-ben Máriazellben jártak, ott elkészíttették a Magnus féle Mária szobor másolatát. A másolatot hozzáérintették az eredeti szoborhoz, annak csodatévő ereje átszálljon a másolatba is. A másolatot hazahozták Óbudára, ahol később, a Mátyás hegy alatti dombon épített kápolnában helyeztek el. Mivel a Mária szobor a (nagy) Máriazelből származik, és érintette az eredeti szobrot, és a hit szerint azzal egyenértékű csodatevő erővel rendelkezik, egyre több zarándok kereste fel. A helyet pedig elnevezték Klein-Zellnek, azaz Kis-Cellnek. Az idők során ebből lett a ma is használatos Kiscell. Kiscell történetének ezzel még nincs vége.

Római oszlopfő
A trinitárius szerzetesrend területet kért a Zichy családtól kolostor és templomépítés céljára. A tárgyalások során a kiscelli kápolnára esett a választás, mivel ez a hely a XVIII. Század közepére forgalmas zarándokhellyé vált. Az 1738.-ban megkezdett építkezés után húsz évvel költözhettek be a trinitárius szerzetesek a kolostorba. Nemsokára megépült a kolostorhoz tartozó kéttornyú templom is. 
A templom bejárata
II. József 1782.-es rendelete feloszlatta a nem tanítással és betegellátással foglalkozó szerzetesrendeket, így a Trinitárius rendet is. A Kiscelli rendház az állam tulajdonába került. A rendházból laktanya, a templomból pedig katonai kórház lett, a templom berendezési és kegytárgyait pedig potom áron elárverezték. A kiscelli Mária kegyszobor az óbudai Szent Péter és Pál főplébánia templomba került.


A templom

A kiscelli volt rendházat ezek után különféle raktározási célokra használták, az épületegyüttes állapota egyre romlott, mire 1910.-ben a lepusztult épületegyüttest egy bécsi bútorgyáros, Schmidt Miksa megvásárolta és rendbe hozatta, környékére pedig parkerdőt telepített. A milliomos bútorgyáros 1935.-ben meghalt. Az elhunyt örökhagyó végakarata az volt, hogy az épületben iparművészeti múzeumot rendezzenek be.  A város vezetése azonban a hagyaték nagy részét elárvereztette, és csak 1941-ben került sor a végakarat részleges megvalósítására. A második világháború során a park műtárgyainak nagy része elpusztult, a megmaradt szobrokat, padokat a környék lakói széthordták. A múzeumépület és az egykori templomrész is súlyos károkat szenvedett. A kastélyt 1956 viharos napjaiban is erődként használták a szovjetek ellen. A Vörösvári útról orosz harckocsi lőtte az épületet.
A templom belső tere

1976-ban átfogó felújítási munkálatokba fogott a főváros. A templom tetőszerkezetét felépítették, tátongó ablaknyílásait befalazták. A templom belső részeit nem építették újjá, de rendbe hozták annyira, hogy kiállítások, és koncertek megtartására alkalmas legyen. Ez a mai kiscelli romtemplom. 1997-ben a környező bozótot megritkították, a gyommal felvert utakat megtisztították. A szomszédságában 15 hektáron elterülő kiscelli parkerdő napjainkban gondozott, kedvelt sétahely, jó időben a közeli műszaki főiskolások testnevelés óráinak helyszíne. A trinitárius szerzetesek vagy Schmidt Miksa idejében tett parkrendezés nyomai ma már nem láthatóak A vegyes  erdős tisztásokkal tarkított és szakadékos árkokkal tagolt park keleti oldalán halad el a K+ jelzésű turistaút, amelyet az 1810-es években felállított, 1994–1996 között felújított kálvária stációsora szegélyez. A tizennegyedik stációnál áll az 18211822 között készült, Golgota-szoborcsoport. 

Szent Vér kápolna
A Bécsi út felé ereszkedve található az 18121814 között épült, Szent Vér-kápolna. Eredeti, 1819-es berendezése egy gyújtogatás során az 1980-as években elpusztult. Ennek közelében az 1940-es években felhagyott, de fel nem számolt, cserjékkel benőtt kis temető található.

Források:   Magyar Katolikus krónika
                   Wikipédia 

Készítette: Kincs Lajos


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése