2013. december 8., vasárnap

Szurdoknézőben Ausztriában - beszámoló


2013. november 8 – 10.: Szurdok-nézőben Ausztriában


Három napos kiránduláson vettünk részt Kőszegen és környékén, valamint Ausztriában. Ez alatt a három nap alatt volt részünk napsütésben, ködben és esőben, de legfőképpen sok szép látnivalóban.

Első napunkon gyönyörű napsütéses időben Pannonhalmán, az Apátságban jártunk. Idegenvezetéssel csodáltuk meg a Bazilikát, az Altemplomot és a Könyvtárat, melyben közel 300 ezer kötetet tárolnak. A Bazilika az Apátság harmadik temploma, amely korábbi épületek falmaradványait rejti magában. Az első épület felszentelését Szent István király 1002-ben kibocsátott adomány-levele datálja. Ebben az oklevélben esik szó arról is, hogy az Apátság építését István apja, a 997-ben meghalt Géza fejedelem kezdte el.

Nagycenk volt a következő megállóhelyünk, ahol a Széchenyi kastélyt és a Széchenyi Mauzóleumot láttuk.
Gróf Széchényi Antal generális 1741-ben helyezte át székhelyét Nagycenkre, ahol nagyjából 1750-re készült el a kastély-együttes és a franciakert. Széchényi Ferenc végrendeletében megosztotta birtokait két fia között: Nagycenk és Kiscenk Széchenyi Istvánnak jutott. Széchenyi István külföldön szerzett tapasztalatait felhasználva mintagazdaságot hozott létre az 1820-ban átvett birtokon. A kastélyt 1834–1840 között Hild Ferdinánd soproni építésszel átépíttette. A korban még ritka fürdőszobákat és a vízöblítéses vécét őszintén megcsodálta az országgyűlési követség.  A következő birtokos, Széchenyi Béla (Széchenyi István fia) az angolparkot dendrológiai kertté formálta. A kastély a második világháborúban súlyosan megsérült. 
A Széchenyi-család mauzóleuma történelmi zarándokhely. Az évszázados hársfák árnyékában, a kriptaépületben alussza örök álmát Széchenyi István, a legnagyobb magyar. Kapuja két hatalmas dór oszlop között nyílik. A bejárat felett látható orgona az 1800-as évekből származik és egykor Liszt Ferenc is játszott rajta.
A kripta lejárata fölött ez olvasható:

Voltunk, mint ti,
lesztek, mint mi,
por és hamu.

A sírbolt belső részében áll Széchenyi Pál kalocsai érsek tölgyfa koporsója. A mumifikálódott holttestet a család 1810-ben helyeztette ide a sopronbánfalvi pálos templom kriptájából.


Közeledvén Kőszegre, ahol a szállásunk volt, megálltunk még Sopronban egy kis városnézésre. Kőszegre már sötétben érkeztünk meg. Gyorsan kipakoltunk és mentünk az Arany Strucc étterembe vacsorázni.

Kőszeg gazdag múltja révén sokszor jelentős szerepet töltött be Magyarország és Ausztria történelmében. Vas vármegyében egyedüliként már 1328-ban királyi városi címet kapott. 1532-ben Jurisics Miklós várkapitány megvédte városát a török elleni támadástól, ezáltal megakadályozva Nyugat-Magyarország és Bécs elfoglalását. A város sikeres helytállása először hírnevet, majd a gazdaság felvirágzását hozta el. Mivel ezt követően a háborúk már elkerülték, mára országunk műemlékekben egyik leggazdagabb városa lett. 


Második napunkon szomorúan konstatáltuk, hogy az idő elromlott. Borongós, ködös, esős reggelre ébredtünk. Ettől függetlenül izgatottan vártuk ausztriai szurdok-néző programunkat. A Myrafalle vízesés és Steinwandklamm szurdok Alsó-Ausztriában, Bécstől nem messze található.
Szurdokbeli kirándulásunk felejthetetlen volt. Az út egy részében mindkét kezünkre szükségünk volt, sőt, időnként négykézláb mentünk egy-egy meredekebb terepen, de a látvány mindenért kárpótolt bennünket!
Az út végén egy barlanghoz jutottunk, melyen keresztül kellett mennünk. A barlangban korom sötét volt, csak a kiépített kötél-korlát adott némi támpontot, hogy merre kell mennünk. Nagyon izgalmas volt!
Miután megmásztuk a hegyet, lefelé jöttünk a Myrafalle vízesés mentén. A látvánnyal nem tudtunk betelni!

Sajnos, az idő egyre rosszabbra fordult, eleredt az eső is. De ez a nap még tartogatott számunkra egy szép élményt.

A Hohe Wand Természeti Park 800 és 1.135 méter közötti magasságban elterülő erdős fennsík, mely jól kiépített úttal, sziklás ösvénnyel és sok kilátóterasszal rendelkezik. Mivel az idő párás, ködös volt, a teraszokról a panoráma sejtelmes, olykor félelmetes, de mindenképpen gyönyörű volt!

Utolsó napunkon ismét átléptük az osztrák határt: Írott-kő volt az úti cél. Első említése a XIV. századból származik, akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A XVII. században a Szálkő nevet kapta a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány-Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta. A Kilátótorony közepén határkő jelzi a trianoni osztrák-magyar határt. A Kilátó bejárata az osztrák oldalon van. A vasfüggöny idején a Kilátó épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett.
Írott-kőtől túraképpen – akinek kedve volt – lemehetett Velemre, vagy a buszunk elvitte oda.
Velem község és környéke lakott volt már az újkőkorban is. A tárgyi emlékek legjelentősebb lelőhelye a község feletti 582 méter magas Szent Vid-hegy. Itt egy, az i. e. XIII-XI. század idején kialakult, őskori erődített telep maradványait tárták fel, amely a hegyek alján futó kereskedelmi utat felügyelte. A közelben talált réznek és antimonnak köszönhetően kiemelkedő jelentőségű fémfeldolgozó és fémműves telep alakult ki az erődítmény aljában. Nem csak izgalmas történelme, de érintetlen vidéki bája is magával ragadott bennünket. Szinte mindegyik háznál árultak szelídgesztenyét, melynek sokan nem tudtunk ellenállni.
A túra után igazán jól esett egy lazító, pihentető fürdő a győri termálfürdőben.

Készítette: Bottyán Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése