2014. június 12., csütörtök

Pilisi piknik (2014.04.12.)

Szép tavaszi időben egy napos kirándulást tettünk a Pilisben és környékén.
Utunk Pilisszentkeresztre vezetett, ahol egy 3 km-es sétát tettünk a Dera szurdokban - a mi Svájcunkban. Amikor a szemünk elől már eltűnnek a házak és a ma már használaton kívüli mészégető kemencék, ott kezd el meredeken mélyülni és szűkülni a völgy. A Pilis leghosszabb folyóvize nem messze Pilisszentkereszttől szurdokszerű, meredek völgyet vájt magának az idők során. A "dera" szó maga is rést, szakadékot jelent. Ezt a találó nevet a Pomázon élő szerbek adták egykor a folyónak és így a szurdoknak is. A  Dera-patak völgye nem hazudtolja meg a nevét: a folyó 1-1,5 kilométeres mély, meredek szurdokot alakított itt ki. Tükörsima felületűre kopott kövek törik meg rendre a folyó felszínét. A Dera hangos csobogással száguld végig a medrén egészen addig, amíg Szentendre alatt végül a Dunába torkollik. Romantikus hangulatú fahidakon keltünk át a folyón. Olyan lélegzetelállító szépségű ez a környék, hogy az ember könnyen belefeledkezik a túrázásba és észre sem veszi a megtett kilométereket.
 A gyönyörű túra után kissé megpihentünk a buszon, de csak addig, amíg odaértünk Csobánkára. Innen egy kissé fárasztó, de annál érdekesebb, 3,5 km-es túra következett az Oszolyra.
Csobánka az Oszoly-csúcs alatt helyezkedik el. Az Oszoly-csúcs (328 méter) fehér sziklafala a község minden pontjáról látható. Az Oszoly sziklafala országosan ismert és látogatott sziklafal, kiváló terep a gyakorlásra. Most is „találkoztunk” sziklamászókkal.

A csúcs meghódítása után megpihentünk egy kis kocsmában, majd továbbutaztunk Pilisborosjenőre.
Kutatások bizonyítják a solymári és a Mackó-barlang eszköz-leleteire alapozva, hogy e vidéken ősember is élt. Késő bronzkori urnasírok kerültek elő a község Malomdűlő nevű részén. A római korból több útvonal, például a mai Szőnyből Aquincumba vezető egyik út a településen át vezetett, ép részlete található a Nagy-Kevély alján. Lazareth településrészen római sírokat, másutt érméket találtak. E korból származik a település Vinidinum neve is.
A Jenő honfoglaló törzsből származók letelepedése miatt került a település nevébe, a Boros már a római időktől a bortermelésre utalást viszi tovább. Levéltári anyagokban sok névváltozat lelhető fel. A környék több települése is felvette nevébe a Pilis előtagot, megkülönböztetésül a hasonló nevű más településektől.
Az egri vár másolata a Pilisben, a Nagy-Kevély délnyugati lejtőjén, Pilisborosjenő határában fekszik, közel a Teve-sziklához és az Országos Kéktúra útvonalához. A várat az Egri csillagok című film forgatásához építették az 1960-as években. Várkonyi Zoltán filmrendező a látványos, több ezer statisztát felvonultató csatajelenetekhez választotta a Pilisborosjenő és Csobánka között húzódó völgyet a film egyik helyszínéül. A forgatások alatt a nagyrészt fából készült vár egy része leégett, amelyet rögtön újjá is építettek. A film elkészülte óta magára hagyatva pusztult. A forgatás 40. évfordulójára 2008 nyarán a vár környékét a Pilisborosjenői Önkormányzat rendbe hozatta.
Bebarangoltuk a várat, nyitott szemmel is „láttuk” magunk előtt a filmbéli várvédő jeleneteket.

Zsámbék felé vettük utunkat, hogy megtekintsük a romtemplomot, egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványait, melyek a XIII. század közepén 1220-34 között épültek késő római kori gótikus stílusban. 1763-ban földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el.
 

Lassan véget ér ez a nap is, így hazafelé vettük az irányt. Előbb azonban megálltunk Etyeken és részt vettünk egy hamisítatlan vidéki pikniken, élveztük a finom borok és harapnivalók illatát-zamatát.

Készítette: Bottyán Éva

A beszámoló itt letölthető PDF-ben









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése