2012. május 5., szombat

Szomszédolás Szlavóniában (2012.április 28.- május 1.)



A nyáriasan meleg tavaszban négy napos kirándulást tettünk határon innen és túl, Szlavóniában.
Mit is nevezünk tulajdonképpen Szlavóniának? A három folyó által közrefogott, földrajzilag és történelmileg is külön régiónak tekinthető Szlavónia Horvátország keleti részén található. Északon folyik a Dráva, ez alkotja a határfolyót Magyarország felé, délen a Száva, amely Bosznia-Hercegovinától választja el, keleten pedig a Duna jelenti a határt Szerbia felé. Az elsősorban szántóföldjeiről ismert Szlavóniát gyakran illetik az „arany” jelzővel, ami nem is csoda, hiszen a nyári aratás előtt a gabonaföldek tényleg aranyként ragyognak. Horvátország pénzneme a kuna (jelentése: nyest). A pénzérmék írás oldalán láthatjuk a „kunát”.


Az első város, ahol hosszabban időztünk, Pécsvárad volt. Itt elsősorban a várat néztük meg, ahol a várudvaron egy korhű ruhába öltözött úr a tárogatója megszólaltatásával hozzájárult a középkori hangulat megteremtéséhez.
A Keleti-Mecsek déli lejtőjén, a Zengő lábánál fekszik Pécsvárad. Szent István király alapított itt apátságot, első apátja volt Asztrik, aki a Szent koronát hozta. 1212-ben Várad néven említik, a név kis várat jelent. A pécsváradi vár a Szent István király által alapított bencés monostorra épült, ez a város egyik legjelentősebb középkori emléke.

Folytattunk utunkat Pécs felé, ahol a szállásunk volt. A szobák elfoglalásához még korán volt, ezért a Zsolnay Kulturális Negyedben, majd a Zsolnay Mauzóleumban tettünk emlékezetes sétát. Pécset a kelta és pannon törzsek lakta vidéken a II. század elején a rómaiak alapították Sopianae néven. A város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett. A program 4 kulturális beruházásra épült: Pécsi konferencia- és koncertközpont, Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. 


Pécs leghíresebb terméke a Zsolnay-porcelán, melynek legkülönlegesebb változata az eozin máz használatának köszönheti jellegzetes fémes színét és csillogását. A századfordulón a kerámiaedények mellett leghíresebb gyártmánya az épületkerámia volt, amelyet a bécsi és pesti szecesszió előszeretettel alkalmazott. Zsolnay épületkerámiák sokfelé megtalálhatók máig a volt Osztrák-Magyar birodalom területén, díszítik a jelentős középületeket Bécstől Pestig. Pécsett a legszebb Zsolnay kerámiával díszített épület a Postapalota, a Dozsó, és a Zsolnay-mauzóleum.


Vacsora előtt tettünk egy kis túrát a Tettye-fennsíkra, ahol megnéztük a kastélyromot. Szatmári György 1505-1521 között volt Pécs püspöke. A püspöki palota bővíttetése mellett reneszánsz palotát építtetett a Tettyén. A palota egyemeletes, U alakú épület volt, dél felé nyitott udvarral. Dél-keleti oldalán torony kapcsolódott a falhoz, maradványai napjainkban is láthatóak. A török hódoltság idején dervisek éltek a palotában, az elnevezés is innen származik, a török derviskolostor neve „tekke”. A bektasi dervisek Tirana határában álló központi kolostorát az albánok ma is Tettyének nevezik.


Másnap korán keltünk, hiszen Horvátországba vezetett utunk: a Jankovac vízeséshez túráztunk és a haramiavezér barlangjába is benéztünk. Jankovác a Papuk hegység északi, központi részén helyezkedik el, egy romantikus hegyi völgy végében. Természeti szépsége és a környező erdőségek miatt Szlavónia egyik legszebb természeti tája.
Délután a Barcsi Termálfürdőben pihentettük tagjainkat és vacsora után bezuhantunk az ágyba. Aznap senkit sem kellett elaltatni. 


Harmadik napunkat újra határátlépéssel kezdtük, hiszen a Drávaszögben terveztük az aznapi túrát. 




Először Hajókáztunk a Duna-Dráva összefolyásánál, majd a Kopácsi rét változatos élőhelyeket magában foglaló Természetvédelmi területen sétáltunk.








Almás Eszéktől 21 km-re keletre Szlavónia, Bácska és Baranya hármas határán, a Duna jobb partján fekszik, ott, ahol a Dráva a Dunába ömlik. Sétáltunk a Főtéren, megnéztük a Menedéket nyújtó Szűzanya Kegyhelyet.


Következő állomásunk Eszék volt. Már az ókorban is jelentős település. A rézkorban is lakott volt, majd kelta település, melyre Mursa római légiós tábor épült, mely az egyik legfontosabb drávai átkelőhely volt. Falait a II. század első felében emelték. 351-ben Mursa püspöki székhely lett. A római várost eltörölte a népvándorlás.



Este, vacsora után tartottunk a szálláson egy búcsúestet, hiszen a következő nap már zömmel a hazautazásról szólt. Kővágószőlősön, a Jakab hegyen egy kis túra következett, megnéztük a Babás Szerköveket. A Mecsek hegység déli lejtőjén vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző, rőt színű sziklacsoport: a Babás-szerkövek vonulata magasodik a fák koronája fölé. E különös csengésű név a sziklák bábu-szerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő = oltárkő) utal. Furcsa alakzatukat azonban nem emberkéz formálta.
A Jakab-hegyről Cserkútra érkeztünk meg, ahol egy fazsindelyes katolikus templomot tekintettünk meg, mely 1270 és 1290 között épült, román stílusban. Homlokzatán restaurált falfestmények és Prokop Péter alkotásai láthatók. Főhomlokzata délen volt, ezt jelzi a bejárati kapu és a fölötte lévő 3 kis ablak. A XIV. században tornyot építettek hozzá. A hajó északi falán freskómaradványok láthatók.



Elköszöntünk Pécstől, tettünk még egy sétát a belvárosban, megnéztük a Zsinagógát és elindultunk hazafelé.

Készítette: Bottyán Éva


Beszámoló letöltése pdf-ben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése