Öt napos kirándulást tettünk Lengyelországban. Utunk
Szlovákián át vezetett, tehát megálltunk Európa kulturális fővárosában, Kassán egy rövid városnézésre. Kassa
Szlovákia második legnagyobb városa. A település ősidők óta lakott hely, ahol a
XIII. században hospesek telepedtek le. A várost először 1230-ban,
erődítményeit 1312-ben említik, amikor Károly Róbert vezére, Görgey Jordán
ostrom alá veszi a Csák Máté-párti várost. 1347-től szabad királyi város.
A város legnagyobb műemléke az Árpád-házi Szent Erzsébet
tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm. A dóm helyén már a XIII. században
állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez,
de csak 1520-ban fejezték be véglegesen a nagyméretű, háromhajós templomot.
Szárnyas főoltára 1474 és 1477 között készült. A dóm altemplomában temették el
1906-ban, Rodostóból hazahozott II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvait. Márványkoporsóját
nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja.
Szlovákiában
időzve Lubló várát is
megtekintettük. A Poprád túloldalán emelkedő 200 méter magas hegytetőn áll
Lubló vára, mely a XIV. század elején épült, 1311-ben Amadé nádor foglalta el
Csák Mátétól királya számára. A település 1364-ben I. Lajostól szabad királyi
városi rangot kapott. 1412-ben Zsigmond itt kötötte azt a szerződést, melyben
13 szepesi várossal együtt Lublót is elzálogosította a lengyeleknek, akik innen
kormányozták a városokat.
A
várat bejárva nagy meglepetésben volt részünk: a várudvaron sólyom-röptetést
láttunk. Felejthetetlen élmény volt!
Lengyelországot
késő délután értük el. Szállásunk gyönyörű helyen volt: Bukowina Tatrzanskában, az Anna Hotelben.
A
bőséges vacsora, majd a kiadós reggeli után egy különleges kaland várt ránk:
lovaskocsival a Morskie Okohoz
(tengerszem) mentünk (néhány edzett túratársunk gyalog tette meg a kétszer 9
km-es utat oda-vissza). A lovaskocsikázás egyedülálló élmény volt, azt hittük,
ezt már nem lehet fokozni. De a tengerszemet megpillantva és körbejárva ebben
már korántsem voltunk olyan biztosak. A képek magukért beszélnek!
Délután
Zakopanetól siklóvasúttal felmentünk a Gubalówkára,
ahonnan szép panoráma lehetett volna a Tátra csúcsaira, de sajnos a kilátást
nagyon megzavarta a sok étterem és a bazársor, amitől vásári jelleget öltött a
hegytető.
Következő
napunkat Krakkónak és a wieliczkai
Sóbányának szenteltük. Krakkó 1795-ig lengyel főváros volt, jelenleg
közigazgatási, kulturális, oktatási és turisztikai központ. Krakkó a Visztula
folyó partján fekszik. A város közelében a Kárpátok északi nyúlványai
kapaszkodnak a magasba, de maga a város síkvidék jellegű. A Wawel egy mészkő-kiemelkedés
a Visztula bal partján, 228 méterrel a tengerszint felett. A királyi palota,
bástyák, és katedrális foglal helyet a hegy tetején. A lengyel királyok és több
híres lengyel temetkezési helye is a hegyen fekvő katedrálisban található. A katedrális altemplomában temették el Báthory
Istvánt, aki lengyel király is volt 1575-1586 között.
A
krakkói Főtér központi helyén áll az egykori kereskedelmi csarnok, a Posztóház.
Az épület története még a XII. és a XIII. századra nyúlik vissza. Egyedi
hangulatú most is, zajos, színes forgatag, ahol krakkói emléktárgyakat és népművészeti
cikkeket lehet vásárolni.
A wieliczkai sóbányák Lengyelország
legrégebbi sóbányái, a Bochnia sóbányával együtt a krakkói sóvidék része, a
XIII. századtól 1772-ig a krakkói sóbányászat részét alkotta. A bánya, mely a
világ legrégebbi kősó bányái közé tartozik, Wieliczka, egy Krakkó melletti
kisváros alatt van. A sótelepek a miocén korban keletkeztek, később az Alpok
felgyűrődésének során a tektonikus folyamatok eredeti keletkezési helyüktől
több tíz kilométerre elmozgatták.
A
bánya jelenleg múzeum. A bánya 1976-tól lengyel műemléki listára került,
1978-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. 1989-ben a
veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján is bejegyezték. 1989-től
Lengyelország történelmi emlékhelye lett. A wieliczkai bányában 9 szintet különböztetnek
meg, melyekből az első – a Bono szint – 64 méter mélyen van, míg az utolsó 327
méter mélyen fekszik. A tárnák összes hossza az összekötő folyosókkal, tavakkal,
termekkel, aknákkal együtt meghaladja a 300 kilométert, össztérfogatuk pedig
mintegy 7,5 millió m³.
Következő napunkat már mindannyian nagyon vártuk:
tutajozás következett a Dunajec áttörésében.
A Pieniny hegység a Tátrától 30 km-re helyezkedik el,
és a Központi Kárpátok legkeletibb tagja. A hegység 10 km hosszú és 4 km
széles, déli részén a Dunajec-folyó folyik keresztül. A folyó gyönyörű
hasadékvölgyet képez, melynek meredek, sziklás és szaggatott hegyoldalai festői
tájképi részletekben bővelkednek.
A hasadék keletkezéséről több legenda mesél. A
legérdekesebbek a népi mondák. Az egyik szerint Chrobry Boleslaw király
kardjával hasította ketté a földet, hogy helyet adjon a folyónak.
Maga a tutajozás feledhetetlen élmény volt! A tutajok
Sromowce-ből indultak különleges
útjukra. 15 km hosszú utat tettek meg, annak ellenére, hogy egyenes vonalban
csak 6 km-re fekszik a végállomás, a Szczawnica. A szintkülönbség 36 m, a
vízszinttől függően az út ideje 2-3 óra. Az út túlnyomó részén neutrális
határterületen közlekednek a tutajok, mivel a Dunajec határfolyó, jobb oldalt
Szlovákiát, bal oldalt Lengyelországot láthattuk.
A nap hátra lévő részében Nedec várát látogattuk
meg, sajnos, csak kívülről. Olyan impozáns látványt nyújtott, hogy őszintén
sajnáltuk, amiért nem láttuk belülről is. A Dunajec folyó partján magasodik a
vár, mely farkasszemet néz az átellenben, a galíciai oldalon magasodó Czorszynnal.
A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt.
Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán
kevéssel 1330 előtt. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne.
Utolsó napunkon Chocholówot
látogattuk meg, ezt a tipikus helyi építészeti jegyeket viselő kis skanzen
falut.
A nap legszebb programja még hátra volt. Hazafelé
tartva Szlovákiában Árva várát néztük meg kívül-belül. Csodálatos volt! Az Árva folyó
felett keskeny hegygerincen áll Árva vára, amely az egykori Magyarország
legfestőibb sasfészke. A vár legkorábbi része, a felsővár a XIII. században, a
középső rész 1483 és 1543 között, az alsóvár 1556 és 1611 között épült. A vár ma
is teljesen ép, értékes bútorai, műkincsei, falfestményei vannak. 1868 óta
múzeum.
Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben
Élvezetes és alapos írás, jó fotók. Gratulálok
VálaszTörlés