Fürdés a Velencei tónál (2013.07.20.)

Egy napos kiránduláson volt kis csapatunk a Velencei hegységben. A jó időt délutánra „rendeltük”, mert a Velencei tóban egy hosszabb fürdést tervezett András, a túravezetőnk. A napsütés nem is késett, sőt, már délelőtt is igen meleg volt. Először Nadapra mentünk, ahol a szintezési ősjegyeket néztük meg.

Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a Nadapi szintezési ősjegy. Ebből mindjárt kettő is van, az un. Adria feletti szint, valamint a később meghatározott Balti szint Főalappontja. Azért települtek ide, mert ez a terület, a Velencei-hegység a Kárpát medence legöregebb és legstabilabb képződménye. Minden ország saját tengerének közép szintjét határozta meg viszonyító magasságul, amit un. Felsőrendű szintezéssel telepítettek szét területükön és határozták meg tengerszint feletti magasságát. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország az Adriai-tenger középszintjét vette alapul, amit a trieszti kikötő mólóján mértek meg. Az eredeti Nadapi Ősjegy ennek alapján települt. A másik a Balti szint, (Balti tenger szintje Kronstadtban) a Varsói Szerződés államainak egységes katonai magasságmérését szolgálta, de meghonosodott az építészetben és a térképészetben is, nem kis kavarodást okozva, ugyanis a kettő között 63,5 cm magassági eltérés van. Mindkettő használatos ma is.

  

Nadap után a Bence hegyen át túráztunk egyet, a kilátóból pedig szép panoráma nyílt a Velencei tóra. A Bence-hegy 210 méter magas. Nadapi kilátónak is nevezik a hegy tetejét. A kilátópontról szinte körpanoráma látható.  Velencén megnéztük a műemlék-jellegű présházat, mely a XVIII-XIX. század fordulóján épült és Vörösmarty Mihályé volt. A présháztól is nagyon szép kilátás nyílt a tóra.

  

Visszamentünk Nadapra, mert meghatározott és előre bejelentett időpontban fogadnak látogatót a római katolikus templomban. Nem is csoda, hiszen itt őrzik és nagy becsben tartják azt a keresztelő-medencét, melyben egykor megkeresztelték Vörösmarty Mihályt. 1731-ben a település már a Ziráky grófi családé. Az általuk épített régi templomban keresztelték meg Vörösmartyt, amely már nem áll. A jelenlegi neogótikus templom mögött egy konzervált falmaradvány emlékeztet rá.

Miután a Nap egyre erősebben sütött, elindultunk Agárdra és ott öt óráig élveztük a víz és a nap örömeit. Bár a víz lehetett volna egy kicsit melegebb is, azért nagyon jó volt megmártózni benne!

Agárdról Kápolnásnyékre vezetett utunk, ahol a Vörösmarty Emlékházat néztük meg. A múzeum egy tágas kert közepén áll. Ebben a gazdatiszti házban töltötte a Vörösmarty Mihály gyermekéveit és ifjúságát. Itt helyezték el a halhatatlan reformkori költő személyes tárgyait és műveinek számos dokumentumát.

Az emlékmúzeumhoz 28 darabból álló vadgesztenyefa-sor vezet. A parkban néhány öreg ostorfa, feketefenyő és juharfa között Vörösmarty mellszobra áll.

Készítette: Bottyán Éva
Beszámoló letöltése PDF-ben