2012. november 23., péntek

A Cserhát szépségei


2012. október 6.: A Cserhát szépségei

Gyönyörű őszi napunk volt ezen a szombaton. Először Alsópetényből akartunk tenni egy túrát az erdőben, de lekanyarítottak egy darabot az erdőből és elkerítették (nyilván megvették), ezért odébbálltunk. Meg sem álltunk Bánkig, ahol sétáltunk egyet a Bánki-tó körül.
A tó gyönyörű volt. Szépen karbantartották a tavat és környékét, így az élővilág is megmutatta magát. A tóra vonatkozó legkorábbi írásos feljegyzés 1820-ból származik. Ebben a következő található: „Van itt a' falu mellett egy álmélkodásra méltó tó, melyet a' köznép Tenger Szemének nevez”.



1991-re vize fürdésre alkalmatlanná vált. A bánki önkormányzat 2001–2002-ben állami támogatással rehabilitálta a tavat: iszapkotrást és partrendezést végeztek, valamint bővítették a tó területét.
Ipolyszög következett, ahonnan mintegy 6 km-es túrával eljutottunk Balassagyarmatra, ahol a Nyírjesben sétáltunk. Az Ipolyszög melletti erdőben olyan hatalmas gomba-mezőt láttunk gyönyörű tarka gombákkal, hogy a lélegzetünk is elállt. Néhány túratársunk – akik ismerték a gombafajtákat – őzlábgombát szedtek. Bizton állíthatom, hogy túratársaink jól ismerték a gombákat, mert e sorok írója már jóízűen el is fogyasztotta az őzlábgombás rántottát.

Pösténypuszta következett, ahol átsétáltunk az új Ipoly-hídon (Katalin-híd) Szlovákiába. A hídról leérve megláttunk szlovák oldalon egy romos gőzmalmot, mely felkeltette érdeklődésünket és közelebbről is megnéztük. Nagyon siralmas látványt nyújtott, sajnos hagyták teljesen lepusztulni. 

A pösténypusztai híd megépítésének fő célja az volt, hogy elősegítsék a két ország határ menti régióiban, továbbá a közös határvonalon lévő, elszigetelt települések fejlődését. Ennek érdekében Szécsény-Pösténypuszta és Pető (Petov) között, a közúti kapcsolat helyreállítása érdekében egy 75,6 méter hosszú közúti hidat építettek, valamint kétoldali kapcsolódó úthálózat valósult meg. 

Továbbutaztunk Szécsénybe. A város már az őskorban egyike volt a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. A Kerekdombon a csont- és kőkor emberei telepedtek volt meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe. Szécsény nevét 1219-ben említették először az oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozó helyként. 


Az Ipoly-völgy szélén, a folyó hajdani teraszának peremén állt egykor a vár. Építésének pontos ideje nem ismert, egy 1461-ben keltezett oklevél már megemlékezik róla. Egykor a ferences templomot és a kolostort is magába foglalta. A 16. század második felében Disznóssy Ferenc várkapitány felgyújtatta. Az egykori gótikus vár falainak maradványát a Forgách-kastély építéséhez használták fel. A külső tornyokkal, széles árkokkal és palánkkal erősített várból csak falrészek, a kilátónak használt északnyugati sarokbástya és a 10 m átmérőjű, kör alakú északkeleti sarokbástya (Bástyamúzeum) maradt meg.
Forgách-kastély a magyar vidéki barokk építészet értékes emléke. Az épület előzménye, a középkori várkastély 1456-ban már állt. A mai barokk kastélyt a Forgách család 1753-1763 táján építtette. A francia háború idején ideiglenesen katonai kórháznak használták. Forgách Zsigmondot 1602-ben, a tizenöt éves háború alatt nevezték ki a szécsényi végvár kapitányává. Ezzel együtt ő lett a település földesura is. A későbbi években ő és utódai több környékbeli birtokot szereztek meg. Az uradalom 1846-ig maradt a család kezén, akkor Pulszky Ferenc vette meg Szécsényt a kastéllyal együtt.
Utolsó programunk igazán nagy hatással volt ránk. A Nap éppen lemenőben volt, csodálatosan bearanyozva Szurdokpüspökiben a Szentkereszt-kutat.

Egyszer régen, nagyon régen,
Több ezer év rejtekében,
Istenanyánk leszállt, megpihent,
A mai Nógrád megyében, a Zagyva völgyében,
A Mátra alja egyik csendes szegletében.
Nyugalomra lelt sok holló kíséretében.


Készítette: Bottyán Éva

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése