Tavasz a zempléni tájakon

Golop

Golop

Három csodálatos napot töltöttünk Zemplén magyar és szlovák részén. Szállásunk Sátoraljaújhelyen, kollégiumban volt, enni pedig egy halászcsárdában kaptunk. Szállásunkhoz vezető úton azonban néhány helyen megálltunk, hogy túrázzunk egy kicsit vagy csak gyönyörködhessünk kis hazánk épített és természeti szépségeiben. Először Golop községgel ismerkedtünk. Golop legalább az ókor óta lakott, több ezer éves temetkezési helyet tártak fel. A település a Golopy család ősi fészke volt. A falut már IV. Béla idejében említették az oklevelekben, az 1330-as években pedig már temploma is állt. A település a török időkben elpusztult, de később újranépesült. A XVIII. század második felében a falu urai a Vay és a Vécsey családok voltak. Báró Vay Miklós kastélyát 2012-ben szépen helyreállították, jobb szárnyában működik az Ősi Magyar Címertár. Szabadiné Sinkó Ilona aranyhímzéses tűfestő közel 2000 darab ősi nemesi, hivatalos és egyházi címerrajza, rátétes és hímzett ábrázolásai, valamint történelmi zászlók tekinthetőek meg. Ámulattal gyönyörködtünk bennük!

Komlóska - Ruszin tájház kívülről

Program szerint Komlóskán a Telér tanösvényen tettünk volna egy túrát, de a talaj annyira felázott, hogy a vállalkozás reménytelennek látszott. Ezért Komlóskán a Ruszin Tájházat néztük meg, benne a kabolás (kürtős) kemencével. Pihenésképpen Erdőhorvátiban megkóstoltuk a híres-neves kerek perecet.








Sárospatakon már többször jártunk, de a Bodrog partján és a Rákóczi-várban mindig jó sétálgatni. A sétánk alkalmával még egy pávában is gyönyörködhettünk.

Sárospatak már az őskorban is lakott volt. Zsigmond királytól szabad királyi városi rangot, Mátyástól pedig vásártartási jogot kapott. 1531-ben megalapították a már legendássá vált Sárospataki Református Kollégiumot. Sárospatak várát több híres nemesi család is birtokolta, többek között a Dobó család, a Lorántffyak, majd a Rákóczi család. A város lakói aktív részt vállaltak az 1848-49-es szabadságharcban.
Sétánk végeztével Sátoraljaújhelyre indultunk a szállásunkra. Vacsora után esti sétát tettünk a városban.

Sárospatak

Másnap reggeli után megcsodáltuk a Városháza szép épületét kívül-belül, láttuk az erkélyt, melyről Kossuth a híres beszédét mondta.

Tőketerebes

Következett Zemplén szlovák oldali része, elsőként Tőketerebes. Újra megcsodáltuk az 1893-ban épült neogótikus  Andrássy Mauzóleumot (nem is olyan régen belülről is láttuk) és jó nagyokat szippantottunk az Andrássy kastély parkjában hatalmas mennyiségben illatozó medvehagyma-mező levegőjéből. Legutóbb májusban jártunk itt, akkor már virágzott a medvehagyma, az is pazar látvány volt, de akkor már nem lehetett szedni belőle. Most azonban mindenki szedhetett kedvére (legálisan).

Morske Oko

Következő programunk egy csodálatos, felejthetetlen túra Remetehámornál a Morské okohoz (Tengerszemhez). Meglepődve láttuk, hogy a Tengerszem egyik része még jeges volt, de a napsütötte részén pedig már égkék volt a vize. Pazar látvány volt! Túránk során néhol még havat is láttunk.

Megpihentünk a Medvedombnál (Medvedina) a Széles-tó partján, majd még egy tó következett: a Vinnéi tó.

Szállásunk felé haladva megálltunk a piarista templomnál, melyet sajnos csak kívülről csodálhattunk.

Vacsora után tartottunk egy kis tere-ferét, melyet – szokás szerint – közös nótázással fejeztünk be.

Borsi

Utolsó napunk is szép programokkal kecsegtetett. Kezdtünk mindjárt Borsiban, II. Rákóczi Ferenc szülőházánál. Sajnos a felújítási munkálatok megtorpantak legutóbbi látogatásunk óta.

Kisvasút

Pálháza volt a következő állomásunk. Tettünk egy nem túl nehéz túrát a Páfrány tanösvényen, majd a kisvasúttal utaztunk a Kemence patak mentén Kőkaputól Pálházáig. Igazi időutazás volt, egy kicsit gyermekek lettünk újra.
 


Telkibányán csak egy rövid megállónk volt, hiszen nem is olyan régen jártunk már itt. Megnéztük az Aranybányászok emlékművét, vetettünk egy pillantás az Aranygombos templomra, megcsodáltuk a fából faragott „bányászokat”. Telkibányát 1270-ben említik először, mint bányatelepet. A telkibányai aranybányászatról szóló legkorábbi írásos adat 1341-ből származik. 1367-ben Nagy Lajos bányavárossá emelte.

A gönci hordó

Következő uticélunk Gönc volt. 1570 és 1647 között Gönc Abaúj vármegye székhelye volt. A reformáció idején fontos szerepet töltött be a kultúrában: itt fordította magyarra a Bibliát Károli Gáspár. A "Huszita-ház", vagy más néven "cseh-ház" épület elnevezés nemcsak Göncön, hanem a környező településeken is megtalálható. A néphagyomány való alapját - azaz, hogy e házakat husziták lakták volna - a kutatások eddig még nem erősítették meg, máig is vitatják. A műemlék jellegű épület lakótere három osztatú. 1822-ben jelentős átalakításon ment keresztül, s az 1975-1978-ig tartó újabb átalakítás során nyerte el mai formáját. A város rendkívül fontos szerepet töltött be a tokaj-hegyaljai borok kereskedelmében, amit mi sem bizonyít jobban, mintsem a 136,6 literes ún. gönci hordó mértékegységgé vált. Természetesen a Huszita ház minden szobáját, pincéjét, a gönci hordót is beleértve, szemügyre vettük.

Göncön tett látogatásunk után hazafelé vettük az irányt.
Ez a kirándulásunk is sokáig emlékezetes marad. Hiszen nem mindig láthat az ember olyan tengerszemet, mely egyszerre hordozza a tél és a tavasz jegyeit. De a kirándulás minden programja érdekes volt és szép emlékeket őrzünk majd róla.

Készítette: Bottyán Éva

Beszámoló letöltése pdf-ben
Képek (Bottyán Éva)
Képek (Martin Edit)