2013. 05. 04.
Ezen a verőfényes szombaton Komárom megyében, a
Gerecse hegységben túráztunk. Első állomásunk Gyermely volt. Egy rövid túra végén feljutottunk a Kálvária dombra,
ahonnan pompás panorámában gyönyörködtünk.

Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek
tanúsága szerint már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti
Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi
emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket,
melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk
polgárnak emeltek egykor. Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település
Gyarmatpuszta, mely először 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez
a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. A török időkben Gyarmat
is elpusztult, és lakosait később a szomszédos településekről telepítették ide.
A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.
Vadaskertjében egy XIX. században épített
vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörű rokokó oltára és faragott padjai
az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot,
az "ördöglovas"-t. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának
akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.
Túra következett, mégpedig nem is kicsi: Tornyópusztáról Tatabányáig, a
Szanatóriumig gyalogoltunk közel 9 km-t.
Agostyánban az Arborétumot néztük meg. A terület
különlegességét már az Esterházyak is felismerték, és hozzáértő szemmel
választották ki, telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket 1912-ben.
Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar
Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett a
„Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani
vizsgálata” c. pályázat képezte. Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve
jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó-völgybe.
Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A 31
hektáros területen közel 380 örökzöld és 40 lomblevelű fa- és cserjefaj
található. Az arborétumban jelenleg 293
különböző fásszárú növény található. Az 1950-60-as években telepített fák mára
jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban
egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide.
A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész
fafaragó tábor tagjai készítettek.
Pihenőt
a Római völgyi horgásztó melletti „kortyoldában” tartottunk. A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom
megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse
lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó a vidék
egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető
a tó vízminőségének javulásában is. A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római
korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt. A tó i.sz. 150-től létezik. 1968-tól 1971-ig
mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be.
Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa
vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt.
Hazafelé
menet egy kicsit még megpihentünk Tatán, a Kálvária lábánál, majd fáradtan, de
szép élményekkel gazdagodva érkeztünk – még sötétedés előtt – Budapestre.
Készítette: Bottyán Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.