Csepeli Turisták: Túrázás a Gerecsében

2013. 05. 04.

Ezen a verőfényes szombaton Komárom megyében, a Gerecse hegységben túráztunk. Első állomásunk Gyermely volt. Egy rövid túra végén feljutottunk a Kálvária dombra, ahonnan pompás panorámában gyönyörködtünk.

Innen Gyarmatpusztára vezetett utunk, ahol Sándor Móric Mauzóleumát láttuk. Sajnos, nem tudtunk bemenni, pedig nagyon szívesen megnéztük volna belülről is!

Gyermely és környéke az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidők óta lakott helyek közé számítható. A Nemzeti Múzeumban őrzik az itt talált késő bronzkori leleteket, s római kori tárgyi emlékeit is, többek között azt a határában talált két római síremléket, melyeket – a felirat tanúsága szerint – két római polgárjogot nyert avarisk polgárnak emeltek egykor. Gyermelyhez tartozó, vele szomszédos település Gyarmatpuszta, mely először 1247-ben szerepel az oklevelekben Gormoth néven. Ez a település a magyar Gyarmat törzsbeliek telephelye volt. A török időkben Gyarmat is elpusztult, és lakosait később a szomszédos településekről telepítették ide. A Sándor-családé lett, majd Metternich Paula lett tulajdonosa.

Vadaskertjében egy XIX. században épített vadászkastély van. A közeli kápolna gyönyörű rokokó oltára és faragott padjai az olaszországi Velencéből származnak. Kriptájába temették el Sándor Móricot, az "ördöglovas"-t. A kápolna mögötti kriptában pedig – gazdájának akarata szerint – kedvenc lovát, Tatárt helyezték el.

Túra következett, mégpedig nem is kicsi: Tornyópusztáról Tatabányáig, a Szanatóriumig gyalogoltunk közel 9 km-t.

Agostyánban az Arborétumot néztük meg. A terület különlegességét már az Esterházyak is felismerték, és hozzáértő szemmel választották ki, telepítették be a szlavóntölgyeket és vörösfenyőket 1912-ben. Ezek ma az arborétum legidősebb fái. A telepítés alapját mégis a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztálya által 1953-ban meghirdetett a „Honosítás alatt álló fás növények ökológiai, élettani és rendszertani vizsgálata” c. pályázat képezte. Megfelelő termőhelyi viszonyokat keresve jutottak el a Tatától 5 km-re fekvő Agostyán határába, a Bocsájtó-völgybe. Tehát az arborétum alapvetően fatermesztési kísérleti céllal létesült. A 31 hektáros területen közel 380 örökzöld és 40 lomblevelű fa- és cserjefaj található. Az arborétumban jelenleg 293 különböző fásszárú növény található. Az 1950-60-as években telepített fák mára jelentős méreteket értek el, és impozáns látványt nyújtanak. Az országban egyedülálló módon több fenyőféléből kisebb erdőt láthat az, aki ellátogat ide. A bejáratnál szépen kidolgozott székely kapu látható, melyet 1980-ban az erdész fafaragó tábor tagjai készítettek.

Pihenőt a Római völgyi horgásztó melletti „kortyoldában” tartottunk. A Római-tó (régi nevén Agostyáni-tó), Komárom-Esztergom megyében, Tata központjától 2 km-re Agostyán irányában található a Gerecse lábánál. A Római völgyben elterülő tiszta vizű forrásokból eredő tó a vidék egyik legszebb tava. Visszatérő forrásokban bővelkedő a terület, mely érezhető a tó vízminőségének javulásában is. A tó gyökerei visszanyúlnak egészen a római korig, amikor is római kori telepesek, leszolgált római katonák éltek itt. A tó i.sz. 150-től létezik. 1968-tól 1971-ig mezőgazdasági locsoló tónak épült, de ezt a funkcióját soha nem töltötte be. Később a TSZ Horgász Egyesületéhez tartozott, akitől jelenlegi tulajdonosa vette 1997-ben, és nevezte el Római-tónak, régre visszanyúló múltja miatt.

Hazafelé menet egy kicsit még megpihentünk Tatán, a Kálvária lábánál, majd fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva érkeztünk – még sötétedés előtt – Budapestre.